Hősakadémia - Társulás

XVIII. fejezet: Összecsiszolódás indul

– Maerensis vagyok - szólt szelíden a hatkarú. - De hívj csak nyugodtan Maernek... Öhm... Mondd, minden rendben?
Érdeklődve nézett az 1A-sra, aki ájulás közeli állapotban didergett és arca közben önkívületben úszott.
– I-i-igen - lehelte a bogyós hajú fiú elégedetten.
– Fölösleges próbálkozni a besurranással - jegyezte meg Maerensis csevegő hangon, míg lerakta Minetát. - Mara fátylai mindig jól végzik a dolguk. „Esély sincs a csibészségre, egyetlen kópénak sem", ahogy ő mondaná. Szóval kár a gőzért.
– Mara? - kérdezett vissza pár közelben álló.
Aztán a visszarendeződő elválasztót lesve beugrott nekik a már korosodó, de élénk nő, a szép vonásait csúfító óriási sebhellyel.
– Hmmm. Szóval az ereje segítségével hangszigeteli a Leplek termét is - töprengett el Deku Tsuyu és Uraraka felé pillantva.
– Lehetséges - válaszolt a békalány, mire a másik lány szintén tűnődő arccal gondolkodott el okfejtésén.
– Vajon azáltal, hogy a szerkezetüket változtatja meg, vagy bevonja valamivel? - mormogott tovább a zöldhajú fiú.
Aztán eltökélten felnézett, és zárásképp ennyit mondott:
– Első adandó alkalommal kikérdezem. Taktikai megbeszéléseknél jól jön, ha védve vagyunk a kíváncsi fülektől. Jó lenne valahogy ezt reprodukálni.
– Szerintem is - tette hozzá Uraraka, majd lelkesen átvette a szót. - De most inkább igyunk egyet és menjünk a többiekkel táncolni!

Elnéztek a tömeg irányába, ahol épp akkor ment le az utolsó fázis egy lazább dallamú számból:

This town is coming like a ghost town
This town is coming like a ghost town
This town is coming like a ghost town
This town is coming like a ghost town*

Ezután stílusváltás, bár nem volt merőben más a zenei irányzat, ugyanúgy nyugati, ugyanúgy retro, de egy az előző, kissé melankolikus dal után, ez inkább hatott indie zenének.

You've got to press it on you
You just think it
That's what you do baby
Hold it down there
Jump with them all and move it
Jump back and forth
And feel like you were there yourself
To work it out*

– E-eh... Annyira nem megy nekem a tánc, ha nincs koreográfia - heherészett Midoriya.
– Ha az nem jön be, ott a háló - jegyezte meg csáprágóját csattogtatva a Magor.
Majd felfelé mutatott, ahol egy kisebb csapat ugrált egy ötméteres magasságban, tőlük egy kissé távolabb kihúzott trambulinon.

– Nincs koreográfia, így rossz táncos sincs, csak jókedv és felszabadultság - kacsintott feléje.

Eközben, a felnőtteknek elkülönített szigeten Mana ücsörgött egy párnakupacon Aizawa, Nezu, és Éjfél társaságában.
– Látom, azért az itteni fiataloknak se kell a szomszédba menni egy kis csibészségért - jegyezte meg az épp arra tévedő Mara.
– Csak nem be akart oldalazni valaki? - húzta száját egy hamiskás vigyorra Mana.
– De be ám! - jött a válasz kaján hanglejtéssel kísérve a hölgytől.
– Van egy erős sejtésem ki lehetett az - dünnyögte Radírfej a teáján fodrozódó fényfoltot vizslatva.
Erre a három nő felkuncogott.
– Ha ez lesz a legsúlyosabb atrocitás a mai estén, elégedetten zárhatjuk le - jegyezte meg csevegő csacsogással Mana.
– Ühüm - dörmögte a férfi, majd lehunyta szemét, és komótosan belekortyolt italába.
Mana épp szóra nyitotta volna száját, amikor is odalépett hozzájuk Moona. Döccenve huppant le anyja mellé, Radírfejjel szemben.
– Szia Moona - köszönt rá kórusban a vezér és a matróna.
– Jó estét! - köszöntek szolidan a japánok.
– Nektek is - válaszolta a lány.
– Jól érzed magad? - kíváncsiskodott Mana.
– Megjárja. Szokásos - mondta hanyagul.
Azzal lendületesen megemelte kezét, ami egy vodkásüveget rejtett, alján egy kis mennyiség lötyögött az erős illatú, áttetsző italból. Kiitta a maradékot, majd finom erélyességgel koppantva letette maga mellé a földre.– Mindenki tartja magát a kívánt mértékletességhez - folytatta a tábornok lábát keresztbe téve, majd levegőben lógó lábfejét lazán táncoltatni kezdte.
Aztán tekintete a UA-sekre vándorolt, és magára varázsolt egy megátalkodott vigyort.
Közben szolid aláfestésként felhangzott a következő szám:

Got a big plan, this mindset maybe its right
At the right place and right time, maybe tonight
And the whisper or handshake sending a sign
Wanna make out and kiss hard, wait never mind