Elveszett Lelkek 1. (BL)

Barna és Kék part 6.

Mark éppen a kis irodájában ült otthon, és az előző héten készült képeket nézegette a számítógépén. Megvolt magával elégedve. Szerencsés volt, mert az elmúlt időszak nehézségei nem voltak hatással a munkájára, külön tudta választani a magánéletétől. És mivel egyúttal a fényképezés volt a szenvedélye is, kikapcsolta, és élvezte, amikor azon gondolkodott, mit és hogyan és milyen eszközökkel szeretne kifejezni.

Amiből most Melany zökkentette ki, aki belépett a stúdióba.

- Mr. Hicks keresett, hogy érdeklődjön a képek felől. – szólalt meg, amikor Mark mellé ért.

- Oh, igen, a parfüm reklámja. – jutott eszébe Marknak. – Már készen vannak, bár kicsit változtattam rajta, és van, amit fekete-fehérben kap meg végül. Nem tudom mit fog szólni hozzá. Mindjárt átküldöm neked, a többit intézd, kérlek.

Mark jelentős bevétele a klubból származott, a fotózás egy hobbi volt, amiért alkalomadtán még fizettek is neki. Főleg ha reklámokhoz készítette őket, de volt már arra is példa, hogy egy magazin kérte fel őt, mert látták pár munkáját.

Szívesen dolgozott bármivel, legyen az tárgy, növény vagy állat, esetleg maga a csupasz természet. De ami a szívéhez a legközelebb ált, az az emberekről készült képek voltak. Mindig is lenyűgözte az, ahogy egy személyből elő tudta hívni azt, amit éppen elrejtett, vagy amit ő akart. Arról nem is beszélve, hogy egy személyről rengeteg történetet tudott alkotni, pár változtatással, mint például a színek vagy az árnyékok.

- Ezek gyönyörűek lettek Mark. – nézte Melany az átküldött képeket. – Ha ezekbe beleköt, akkor nem is ért hozzá. Annak a méregdrága parfümnek nincs olyan jó illata, hogy ilyen gyönyörű képekkel reklámozzák. - sóhajtott Mel.

- Köszönöm. – mosolyodott el Mark- Viszont tudod, hogy engem ez nem érdekel. Csak fényképezni akarok, és feszegetni a határokat.

- Igen, tudom. – bólintott Melany. – Akkor átküldöm ezeket az ügyfélnek, és intézem a többit. Van még valami?

- Nem, igazából semmi. Én is csak Russel fotóit nézegetem. Ha nincs más dolgod, akkor elmehetsz nyugodtan. – ajánlotta Mark.

- Rendben. Ha bármi van, hívj nyugodtan. – köszönt el.

Mark még egy kicsit nézegette a képeket, és bejelölte azokat, amiket újra lencsevégre akart kapni, csak más szögből, vagy megvilágítással, majd úgy döntött, hogy felmegy, iszik egy kávét, és ledől egy kicsit.

Ahogy a konyhájában állt és várta, hogy lefőjön a kávé, már rá is döbbent, hogy rossz ötlet volt kiszakítani magát a munkából, mert úgy járt, mint korábban. Ugyanis mikor reggel felkelt, és valamennyire magához tért, azonnal képek sokasága kezdte elárasztani, amiket éjjel készített a fejében, és aminek a főszereplője nem más volt, mint Noah.

A fiú, ahogy a pultnál ül, ahogy mosolyog, ahogy táncol, ahogy néz, és amikor az érzelmei tisztán kiülnek arcára. Reggel még eltudta kergetni ezeket a rátörő képeket, majd lefoglalta magát a munkával, de most megint ott tartott, hogy másra sem tudott gondolni.

- Inkább iszok valamit. – hagyta ott a lefőtt kávét, és a nappaliba ment, a bárszekrényhez majd töltött magának egy dupla whiskyt, amit ott helyben meg is ivott, majd pótolta a poharában keletkezett hiányt, és leült az egyik fotelba.

Maga előtt látta Noah mélybarna szemeit, ahogy tekintetével szorosan magához köti. Élesen látott minden részletet azon a képen is, ahol a fiú lehunyt szemekkel, csak az arcának apró rezdülésével olyan vágyat sugároz, amire egy pillanatra még az ő gyomra is összerándul.