Elveszett Lelkek 1. (BL)

Barna és Kék part 19.

- Mondj már valamit! – kérlelte Noah a húgát.

Már vagy tíz perce ültek csendben, egymással szemben. Noah idegesen figyelte Oliviát, akinek az arcáról semmit nem tudott leolvasni a döbbeneten kívül. Olivia kicsit összerezzent, amikor meghallotta a bátyja hangját, mert teljesen lefoglalták a gondolatai.

- Ne haragudj, csak... igaz, hogy tudtam róla, de egészen más látni is. – hebegte Olivia.

- Sajnálom. – mondta Noah. - Nem gondolkodtam, az én hibám.

- Dehogyis! Ne mondd ezt! – szólt rá Olivia. – Csak meglepődtem, de majd megszokom. Már megbeszéltük egyszer, hogy minden rendben ezzel. Csak hirtelen nem számítottam egy ilyen jelenetre. Nem mondtad, hogy van valakid.

Noah is zavarban volt. Olyan gyorsan történtek a dolgok, szinte minden bevezetés nélkül, hogy eszébe sem jutott Oliviával beszélni róla. Főleg, hogy ő sem gondolta volna, hogy így végződik a nap.

- Szóval... Ő a pasid? – kérdezte a lány.

Noah legszívesebben rávágta volna, hogy igen, de aztán végigzongorázott az emlékein. – Nem mondanám, hogy a pasim. – mondta végül, és Olivia kiérezte a csalódást a hangjából.

- Miért? Ahogy elnézem a vörös füleidet bátyó, te oda vagy érte. És ahogy ő elköszönt tőled, szerintem ugyanezt el lehet mondani róla is.

- Erről konkrétan nem beszéltünk. – mondta Noah, majd érezte, hogy az arca ismét lángolni kezd, ahogy eszébe jutott a délután, és hogy megint szerelmet vallott Marknak.

- Hogy hívják? Hol ismerted meg? – tudakolta Olivia, és láthatóan egyre érdeklődőbb lett.

- A neve Mark, és egy szórakozóhelyen ismertem meg. – válaszolta Noah, az utóbbi kérdésre elég kurtán válaszolva.

- Szóval együtt buliztatok? – vigyorodott el a lány.

- Nem egészen. – dörzsölte meg a homlokát Noah.

- Akkor?

- Ő a tulajdonos, és összefutottunk egyszer. – magyarázta a fiú.

- Ó! – csodálkozott el Olivia. - Elviszel engem is egyszer? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Nem! – vágta rá olyan hévvel Noah, hogy a lány meglepődött.

- Miért?

Noah sóhajtott, majd gondolkodott a válaszon. – Az egy olyan klub, ahová csak melegek járnak. – nyögte ki végül. Persze nem volt teljesen igaz, mert sok egyéb fazon is megfordult ott, alkalomadtán még heterók is, de úgy gondolta, hogy ezzel a rövid válasszal ki is vágja magát a feladat alól, hogy elvigye oda a lányt.

- A lehető legjobb hely nekem. – vonta meg a vállát Olivia, mire Noah szemei elkerekedtek.

- Ezt meg hogy érted?

- Tőlük nem kell tartanom, nem igaz? – mondta Olivia keserű humorral, amit Noah nem igazán tudott feldolgozni. Még a délutáni beszélgetés is ott keringett a fejében, erre Olivia próbálja elpoénkodni a dolgot.

- Az egyáltalán nem vicces. –jegyezte is meg Noah.

- Oké, sajnálom. – kért bocsánatot Olivia. – Tudom, hogy nem szereted, ha felhozom a témát.

Ez igaz volt. Noah szinte megtiltotta, hogy erről beszéljenek. Nem akart minden alkalommal a hibájával és a húga fájdalmával szembesülni. Fél perc csend után Olivia szólalt meg ismét.

- Beszéltem erről Lisanak. – vallotta be a lány. Noah érezte, ahogy ideges lesz. Nem akarta, hogy bárki is megtudja. Nem akarta kiteregetni a szennyest, hogy aztán szemrehányó vagy sajnálkozó pillantásokkal találkozzon. Mielőtt azonban megszólalt volna, ismét eszébe jutott a délután. Nem szidhatta le a lányt azért, mert azt tette, amit ő is pár órával ezelőtt.