Elveszett Lelkek 1. (BL)

Barna és Kék part 25.

Jeremy a lakás előtt tette ki őket, és már hajtott is tovább, mert megbeszélésre kellett mennie. Mark egyáltalán nem bánta, sőt, örömmel integetett utána, amire Jeremy egy „kapd be" legyintéssel válaszolt.

Kizárta a lakás ajtaját, de egy percre sem engedte el a fiú kezét, és miután bejutottak izgatottan húzta maga után Noaht.

- Üdv itthon. – állt meg a nappaliban, miközben a fiúra mosolygott, aki nem kicsit volt zavarban. Mark imádta a zavarát, és remélte, hogy még sokszor fogja ilyen helyzetben látni.

- Kérsz inni? Ha minden igaz, akkor van itthon narancslé meg...ásványvíz. – mondta lehangoltan. – Bocsi. Úgy tűnik, hogy el kell mennünk bevásárolni. – mosolygott a fiúra. – De mit szólnál, ha előtte elintéznénk a sulit? – kérdezte.

- Rendben. – válaszolta Noah. – Roger is azt mondta, hogy még épp időben szóltam vissza neki. Így csak a titkárságon van egy kis dolgom.

- Visszafelé pedig beugorhatunk valahova egy nagybevásárlásra. – dobta fel az ötletet Mark, miközben egy pohár narancslével sétált Noah felé.

- Hova tehetem a cuccomat? – kérdezte Noah.

- Az az én szobám. – mutatott Mark a legközelebbi ajtóra. – A többi foglalt.

Noah szemei kikerekedtek.

- Hogy éreted, hogy fogalt? – kérdezte a fiú.

- Befogadtam pár porcicát és szellemet. Szóval kénytelen leszel az én szobámba cuccolni. – vigyorgott Mark.

- Nem vagyok sem allergiás, sem félős. – nevetett fel Noah.

Marknak tetszett, ahogy a fiú őszinte kacagása élettel töltötte meg, a hónap óta szürke és nyomasztó teret. Közelebb ment hozzá, majd a derekára fogott, és magához húzta. Noah meglepett sóhaja egy sor képet indított be a fantáziájában szinte azonnal. Amikor pedig megérezte Noah tenyereit, ahogy a mellkasán simítanak végig, kényszerítenie kellett magát, hogy végül megálljon egy csóknál.

- Menjünk és intézzünk el mindent gyorsan, mert az elkövetkezendő pár napot csakis veled akarom eltölteni. – suttogta Noah ajkára, amikor elváltak.

- Rendben. –egyezett bele Noah mosolyogva, majd miután megitta a narancslevet, hagyta, hogy Mark, maga után húzza. Kicsit sajnálta, hogy most értek vissza és máris elmennek, de egyet értett a férfival. A héten már nem kell bemennie az egyetemre, így szabad lesz egy pár napig, amit ő is Markkal akart tölteni.

Az egyetemen gyorsan végzett. Meglepődött, hogy Roger mennyire örült, amikor meglátta. Összefutott pár ismerőssel is, akik nagyon szerettek volna beszélgetni, de Noahnak más tervei voltak, így udvariasan lerázta őket. Fognak még eleget találkozni. Hála Marknak.

Noah nem gondolta volna, hogy ennyire megfog könnyebbülni, hogy visszatérhet a számára annyira ismerős közegbe. Pedig amíg itt volt, addig a háta közepére sem kívánta. Az pedig, hogy Markkal lehetett, egy álomnak tűnt, és hogy vele is éljen, az egyenesen hihetetlen volt.

Először nem is akart belemenni. Túl gyorsnak találta, hiszen alig, hogy megismerkedtek, mégis úgy érezte, hogy vétek lenne akár egy percet is Marktól távol lennie. Soha nem érzett még ilyen szoros kötödést egy emberhez sem, és ez az érzés izgalommal töltötte el.

Mosolyogva sétált vissza az autóhoz, és szállt be Mark mellé, aki éppen telefonált, de egyből Noah kezéért nyúlt, majd addig fogta ameddig be nem fejezte a beszélgetést.

- Minden rendben volt? – kérdezte Mark, majd egy puszit nyomott Noah kézfejére, amit továbbra sem volt hajlandó elengedni, úgy indította be az autót, és gurultak ki a parkolóból.