Elveszett Lelkek 1. (BL)

Barna és Kék part 17.

- Nem mintha ellenemre lenne a dolog, de azért elmagyarázhatnád végre, hogy miért rángattál magaddal. – ásítozott Lisa az anyósülésen. – Hajnalban értem haza és alig aludtam valamit.

- Ma úgyis szabadnapos vagy nem? Majd alszol később, mert most szükségem van egy kis szívességre. – magyarázta Jeremy, miközben próbált haladni a vasárnap délelőtti forgalomban.

- És? Mit kellene csinálnom? Hova megyünk egyáltalán? – kérdezte Lisa, miközben még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből az ásítás után.

- Beszélgetni akarok vele egy kicsit. Négyszemközt. – mondta Jery, miközben végre bekanyarodott egy csendesebb utcába, és már Lisa is ismerősnek találta a környéket.

- Most Noahoz megyünk? – kérdezte Lisa gyanúsan. – Mi dolgod neked vele?

- Mondtam. Csak beszélgetni akarok vele. Jó lenne, ha elvinnéd a húgát egy kicsit. Persze, csak ha otthon van. Ha nincs, akkor haza is mehetsz. – válaszolt Jeremy. Azt észrevette, hogy Mark nem igazán beszélt még Lisaval sem a dolgokról, és nem is ő akart lenni az, aki felvilágosítja, mert nem akarta eljátszani a barátja bizalmát.

- Cuki vagy mint mindig... – sóhajtott Lisa. – Miért nem hívtad el valahová?

- Nem ismerem. Szerintem simán elmenekülne. Ismerős környezetben talán könnyebben oldódik.

- Ha csak az arcodba nem vágja az ajtót, amint meglát. – vázolt fel egy másik lehetőséget is Lisa.

- Na látod! Pont ezért jössz te is. Téged már ismer. – vigyorgott Jery.

- Az azért túlzás. De én kedvelem, az biztos. – bólintott a lány.

Nem sokkal később le is parkoltak az épület előtt.

- Na! Nem is rossz! – állapította meg Jeremy, ahogy kívülről vizslatta a homlokzatot.

- Várd ki a végét. – mondta Lisa, majd ásított még egyet, és előre ment, hogy mutassa az utat Jerynek. A lift megint nem működött, de Lisa eleget talpalt a munkában, hogy formában legyen egy kis lépcsőzéshez, Jeremy pedig egy héten többször járt edzeni. Amikor felértek a szűk folyosóra a férfi már a homlokát ráncolta a repedező vakolat láttán, és a járólapot vizsgálta, ami minden lépésénél recsegett a talpa alatt.

- Itt is vagyunk. – jelentette ki Lisa, amikor megállt az egyik ajtó előtt, majd hezitálás nélkül be is csengetett. Lisa már éppen azon volt, hogy kopogtat is egyszer, amikor végre kattant a zár.

- Ki az? – jelent meg Noah az ajtóban, kócos hajjal, álmatag szemekkel, egy bő, elhasznált pólóban, ami alól még a kulcscsontja is kilátszott, és ami combközépig is leért. Az, hogy milyen bokszeralsót viselt, a pólótól nem látszott, de Jeremy fantáziája elég kreatív volt, ami ráadásul az előtte lévő látványtól azonnal be is indult.

- Baszki! – nyögött fel Jery ahogy végignézett a fiún, mire Lisa oldalba nyomta a kis hegyes könyökével, és egy rosszalló pillantást is küldött felé.

- Oké! Bocs! – fogta vissza magát a férfi. – De akkor is baszki!!!

- Szia Noah. – köszönt Lisa az ajtóban álló fiúnak, akin tisztán látszott, hogy éppen próbálja kitalálni, hogy ébren van-e, vagy még álmodik, és hunyorogva nézett az ajtóban ácsorgókra.

- Lisa? Te vagy az? – szólt ki bentről egy másik hang, majd megjelent Olivia is Noah mellett. Livi még pislogni is elfelejtett, amikor az agya már a vészjelzéseket készült küldeni, és hátra is lépett egyet, teljesen Noah mögé. A lány haja még vizes volt. Feltehetőleg éppen fürdött.