Elveszett Lelkek 1. (BL)

Barna és Kék part 9.

Lisa türelmetlenül kopogott az ajtón. Már harmadszor.

- Pedig teljesen biztos, hogy mára is megbeszéltük, hogy tanulunk. – motyogta miközben ránézett az órájára.

- Jövök! – szólt ki egy halk hang, majd pillanatok múlva Olivia jelent meg az ajtóban.

- Szia. Azt hittem, hogy nem vagy itthon. – mosolygott Lisa.

- De. Csak elaludtam. Ne haragudj. – magyarázta Livi, és tisztán látszott, hogy igazat mond, mert az álmos szemei és kócos haja alátámasztotta. – Gyere! – hívta be Lisat, aki követte is a kis szobába.

- Ha nem érzed jól magad, akkor elmehetek, nekem nem gond. Akkor tudsz pihenni. – ajánlotta fel Lisa.

- Nem kell. Csak elfáradtam, és elaludtam olvasás közben. Kicsit fáj a fejem. – mondta Livi, majd lehuppant az ágyra és elterült.

- Ahogy szeretnéd. Mára úgysem sok van, ugye? Mit is veszünk ma? – érdeklődött Lisa, mire Olivia egy fájdalmasat nyöszörgött.

- Fogalmam sincs, valami elektromosság, meg ingák távolsága és a bezárt szög... - sóhajtott keserűen Olivia, mire Lisa elnevette magát.

- Nyugi, nem ilyen bonyolult ez. Gyere! – paskolta meg Lisa a mellette lévő széket, majd Olivia kelletlenül felállt és leült mellé, hogy nekifogjanak a feladatnak.

Egy erős másfél óra múlva dőltek el megkönnyebbülve az ágyon.

- Nem vagy semmi Lisa. Köszönöm szépen, hogy segítettél. Azt hiszem, hogy innentől boldogulok, de azért legyél telefonközelben. – nevetett fel Livi.

- Természetesen! Bármikor szívesen segítek. De szerintem Noah is tudna, főleg a matekban.

- Igen. Talán. De nem akarom őt ezzel zavarni. Elég sok mindent kell megoldania egyedül, én pedig nem tudok segíteni neki. A legtöbb, amit tehetek, hogy tanulok, hogy büszke legyen rám. – mondta Livi halkan.

- Olivia... - szólalt meg Lisa, és úgy gondolta, hogy kockáztat. – Megkérdezhetem, hogy mi történt veletek? – de ahogy kimondta, már meg is bánta, hiszen megígérte Noahnak, hogy nem fog faggatózni.

Percekig csendben feküdtek, Lisa türelmesen várt, hogy a lány mondjon valamit, de csak a szapora légzését hallotta.

- Ne haragudj! – adta fel végül Lisa.

- Az anyám... - szólalt meg végül Olivia. - ... az anyám, nem tudom, hogy hol van most pontosan. Nem mondanám, hogy foglalkozik velünk.

- Sajnálom. – mondta Lisa szomorúan.

- Én nem. – vágta rá Olivia egyből.

- És az apukátok? – kérdezte Lisa, és érezte, ahogy az ágy kissé megrázkódik, ahogy Olivia megremeg a kérdés hallatán. Újabb nyomasztó, csendes másodpercek teltek el, mire a lány ismét megszólalt.

- Az egyik meghalt, a másik nem tudom, hogy hol van.

Lisa meglepetten ült fel, de igyekezett nem túlreagálni a lány kijelentését, és rázúdítani az összes kérdését. Úgy gondolta, hogy elsőre, már ez is nagy haladás, ahhoz képest, hogy Noah teljes mértékben elzárkózott a beszélgetéstől. De idővel talán a fiú is megenyhül majd, ha sikerül összebarátkozniuk.

Majd, mintha csak megérezte volna, hogy Lisa éppen rá gondol, Noah lépett be az ajtón.

- Sziasztok. –köszönt be a lányoknak, majd a konyhába ment.

- Szia. – köszöntek vissza egyszerre, majd Livi felpattant az ágyról és Noahoz ment, hogy egy öleléssel köszöntse.

- Mi a baj szépségem? Lisa lefárasztott? – kérdezte Noah mosolyogva, mire a lány csak megrázta a fejét, de nem mondott semmit. Noah furcsállotta, és kérdő tekintettel méregette a kis konyha ajtajában megjelenő Lisát, aki csak egy barátságos mosolyt eresztett meg felé.