Amerre csak járok
Minden olyan színes.
Arany, piros, barna,
Ennél szebb nincsen.
Megfoja az ecsetet
A festékbe mártja,
És popmás színekkel
A vászonra mázolja.
A színes lombok között
Átkúszik a fény,
S édesen melenget
Arcomra mosolyt ír.
Halkan fúj a szél
Meséket mondd nekem,
S mosolyogva hallgatom
Mit is üzen nekem.
Sétálok a parton
Slárom a vizen,
Sok levél sodródik
Mint csónakok a szélben.
A madarak az égen
Lassan tovaszállnak,
S megkezdik hosszú
Fársztó útjukat.
A növények mindd
Új ruhát kapnak,
Mely pompásan illik
Az új évszakanak.
De sajnos az idő
Mi neki adatott,
Nem túl hosszú ugyan
Mégis csodálatos.
