Versek

Síri mélység

Fájdalmas síkítás
Töri meg a csendet,
S nyugvó lelkemben
Zavarja a rendet.

Keserű magánnyal
Fogok majd kezet,
És ő visz majd oda
Ahol eltévedhetek.

Lassan haladva
Ballagok az úton,
Körülöttem mindenhol
Magányos sírhalom.

Ők már csendesek
Fekszenek nyugodtan,
Eltemetve egy sötèt
Feneketlen lyukban.

Velük lennék én is
A föld alatt mélyen,
Hol az idő falná fel
A hideg merev testem.

Fekete koporsóm
Lesz majd új helyem,
Hol békére lelhet
Magányos lelkem.