Fájdalmas síkítás
Töri meg a csendet,
S nyugvó lelkemben
Zavarja a rendet.
Keserű magánnyal
Fogok majd kezet,
És ő visz majd oda
Ahol eltévedhetek.
Lassan haladva
Ballagok az úton,
Körülöttem mindenhol
Magányos sírhalom.
Ők már csendesek
Fekszenek nyugodtan,
Eltemetve egy sötèt
Feneketlen lyukban.
Velük lennék én is
A föld alatt mélyen,
Hol az idő falná fel
A hideg merev testem.
Fekete koporsóm
Lesz majd új helyem,
Hol békére lelhet
Magányos lelkem.
आप पढ़ रहे हैं
Versek
कविताSaját verseimet ovashatjátok itt. Lesz köztük sötétebbek és romantikusak is.
