Versek

Végső gondolatok

Fekszem egyedül
A sötét szobában,
S kezemen a hegek
Jelennek meg sorjába.

Mindegyik csík
Egy emlék nekem,
Mely mutatja azt
Milyen keserű az éleetem.

Ne szeressen senki
Nincs is rá szükségem,
Egyedül vsak egy valaki
Érthetne meg engem.

Ő az a nagy úr
Kinek feladata,
A magányos holt lelkek
Célba juttatása.

Sóvárgok utána
Őt szolongatom,
Jöjjön el értem,
Hogy megszűnjön a fájdalom.

Egyszer csak elalszom
S mikor felébedek,
Előttem állva
Nyújt nekem kezet.

Nem is habozok hát
Karjaiban omlok,
S  arcomon patakként
Sok könny lecsorog.

Felemeli fejem
S a szemembe nézve
Ajkamról lop
Egy édes csókot végre.

Tudom,hogy neki
Tényleg fontos vagyok,
Így örökkön,örökké
Mellette maradok.