Versek

Magány

Egyedül vagyok
Egy üres szobában,
S csak a sötétség
Az egyedüli társam.

A fény hívogat
Szólít szeliden,
S én mennék felé,
Hogy életem jobb legyen.

Már nyújtja kezét,
Hogy magával vigyen,
De a sötétség még
Szorosan fogja lelkem.

Próbálok küzdeni
Haladni előre,
De a magány keze
Visszahúz a mélybe.

Úgy tűnik a sötétség
Nem enged el soha,
Feladtam a reményt,
Hogy kijutok valaha.