Sötét magány
Emészti a lelkem
S egy apró kis féreg
Felfalja a testem.
Ellene már tenni
Semmit sem tudok,
Mert dobogó szivemből
Már kimart egy darabot.
Sikít a lelkem
Szabadságért kiált,
De a kapu mely mögött van
Már régen lakattal zárt.
Annak a lakatnak
Rozsdás már a kulcsa,
Hisz nem volt használva
Már sok sok év óta.
ESTÁS LEYENDO
Versek
PoesíaSaját verseimet ovashatjátok itt. Lesz köztük sötétebbek és romantikusak is.
