Versek

Lakat alatt

Sötét magány
Emészti a lelkem
S egy apró kis féreg
Felfalja a testem.

Ellene már tenni
Semmit sem tudok,
Mert dobogó szivemből
Már kimart egy darabot.

Sikít a lelkem
Szabadságért kiált,
De a kapu mely mögött van
Már régen lakattal zárt.

Annak a lakatnak
Rozsdás már a kulcsa,
Hisz nem volt használva
Már sok sok év óta.