Az ember addig boldog
Míg van vele valaki,
Ám ezt a támaszt
Elvetheti bárki.Miután tönkretettek
Minden szép emléket,
Arra a döntésre jutsz
A tervet megkell tenned.Fogod a pengét
Mely fényesen ragyog,
Majd határozottan
A csuklódra szorítod.A vágások sora
Egyre csak bővül,
Míg a karod lassan
A vérben elmerül.A tudatod gyenge
Hideg már a tested,
S egy utolsó sóhajjal
Kileheled lelked.A hely ahová mész
Rideg mint a jég,
S ott bolyongsz majd,
Mint egy régi emlékkép.

YOU ARE READING
Versek
PoetrySaját verseimet ovashatjátok itt. Lesz köztük sötétebbek és romantikusak is.