Tudom, hogy a testem
Nem a legszebb latvány,
De ha az mondja kit szeretsz
Annál már nincs határ.
Van egy kis felsleg
A hasadon,combodon,
De attól még
Ez nem nagy aggodalom.
Mindne ember más
Sosincs két egyforma,
A kinézeted pedig
Ne hagyd, hogy bárki leszólja.
Ha igy érzed jól magad
Hát ne szégyelld mutatni,
Hisz ugyanolyan ember vagy
Mint a világon bárki.
De ha ezek a szavak
Sértőek számodra,
Akkor belefulladsz
A bánat mocsarába.
A minden napos bántás
Egy ujjabb repedés,
Mely pókháló alakban
A szivedene fut szét.
A tükör előtt állva
Azon tanakodsz,
Melyik út kéne
Melyik lesz a jobb.
Az önbántás marka
Figyel téged balról,
Mig az elfogadás
Figyel téged jobbról.
Rajtad múlik
Melyiket válsztod,
Melyik lesz az
Mi meghatározza sorsod.
