Versek

Édes halál

Egész életemben
Egy hit szerint éltem,
A magány a társam
Ez volt megírva nékem.

Ha egyedül vagyok
S nincs mellettem senki,
A magány mint egy démon
Fog a karjába zárni.

Üveges szememből
Könnyek hullanak,
S a földre érve
Azok rózsává válnak.

Ezek a rózsák
Méreggel teliek,
S ha leszakitasz egyet
A halálnak csókolsz kezet.

Mikor előtted áll
Kezét nyújtja feléd,
S csendesen mosolyogva
Hallgatod a mesét.

Mikor a mese
Elér a végére,
Mosolyogva borulsz
A halál keblére.

Átölel gyengéde
S a füledbe súgja:
Itt olyan élet vár
Hol a boldogság
Sose száll tova.