Versek

Remény nélkül

Magányossagra ítél az élet
S ez elkisér téged egszén addig,
Míg sorvadó testedből
Lelked eltávozik.

Faádalmas a hétköznap
S vele az ünnepek is,
Ezért is lehet a magány
Megfelelő társ is.

Feketébe borul az egész szoba
Hol társaságod csupán,
Csak egy gyógyszeres fiola
Mely az utad végét tartalmazza.

Kisérőként ott van még a penge
Mely azt várja,hogy a karod  felszelje,
S az a szíved dobbanását
Mindd eltüntesse.

Szeretett az téged
Kit viszont szerettél?
Vagy csak kifogással
Miatta a gödörbe kerültél?

Az életed múlandó
Csupán egy lélegzet,
Mely elillan akár
A téli lélegzet.

A tested egy roncs
S vele a lelked is,
S ezellen te már
Nem tehetsz semmit.

Fogadd el a sorsod
Számodra nincs vigasz,
A boldogság neked
Csak egy távolni gondolat.

Most búcsúzom világ
Ne sirasson senki,
Hisz olyam helyre megyek
Hol nem bánthat majd senki.