Versek

Mélység

A harag a szívemben
Tombol mint a tenger,
Mely téged figyel
S majd áldozatul elnyel.

Megkapod majd te is
Az a fájdalmat,
Amit én éreztem
Mikor meglattalak.

Karjaid között
Már más foglalt helyet,
Ezzel összetörve
Sebzett szívemet.

Fájdalom kiséri
Minden léptemet,
S gyémántként ragyogva
Hullatom könnyemet.

Alattam a víz
Sötét és ilyesztő,
De hamarosan már
Semmi sem lesz rettentő.

Hintázok lassan
Bámulva a vizet,
Arra gondolva
Kegyetlen az élet.

Remélem boldog vagy
Mert én nem vagyok,
Egy összetört lelkű
Beteg ember vagyok.

De emlékezz majd rám
Ha én már nem leszek,
Emlegesd majd fel
A szép emlekeket.

Egy zuhanás,
Majd a vízbe csapódok
S elnyelnek méllyen
A sötét habok.

A szemem lecsukom
S hagyom,hogy a testem
Elmerüljön oda
Hol már nincs félelem.