Lebegve (Befejezett)

Kilencedik fejezet

Ryker tudta jól, hogy egyik hibát követi el Norával a másik után.

Az elsőt akkor vétette, mikor egyedül hagyta az erdőben a lányt. Csak akkor gondolt bele igazán tette következményébe, mikor percekkel később sem akadt a nyomára Nora, pedig számtalan nyomot hagyott neki. Ezért vonyított egyet, hátha követi a hang irányát.

A másodikat pedig akkor, mikor megígérte neki, hogy beviszi a városba.

A harmadikra következő nap került sor.

- Így akarsz jönni? – akadt fenn a férfi a lányt nézve, aki a szemével üzente a választ: „Bajod?" Ryker lemondóan megrázta a fejét, majd egy nyakörvet helyezett a fekete farkasra, majd a kezébe vette a pórázt.

Nora izgatottan alig láthatóan megcsóválta a farkát. Ryker úgy tett, mint aki nem látta ezt.

A farkas várakozásteljesen az autóhoz ment, és leült, míg a férfi bezárta maga mögött az ajtót.

- Ugye tudod, hogy ember alakban gondoltam mindezt? Egyfajta jutalomként. Jól teljesítettél farkasként. A hétvégén pedig neki állunk az ember alakban való edzéshez.

Nora mit sem törődve a férfival, beugrott a kocsi nyitott ajtaján és helyet foglalt az anyósülésen.

A városban pórázra tette a fekete farkast, és úgy sétálgattak.

Többen megbámulták őket és sokuk oda is jött, hogy megsimogassa a „kutyát".

Ryker megdöbbenésére Nora tökéletesen viselkedett. Túlságosan tökéletesen. Ez enyhe félelemmel töltötte el. Vajon túl sok időt töltött farkas alakban?

Városi sétájuk során végig azon gondolkodott, hogy hogyan csalogathatná ki az emberi énjét Norának.

Gyakran megesik egy megtört alakváltónál, hogy az állat alakot választja, mert sokkal kevesebb gonddal jár az ő életük. Elmenekülnek a saját életük elől.

- Nem akarsz valami szép ruhát innen? – álltak meg egy ruhabolt előtt, ahol Nora ízlésének megfelelő ruhák sorakoztak. A fekete farkas csak kérdőn nézett rá, majd az üzlet melletti állatboltba húzta a férfit, ahol kinézett magának egy rózsaszín bőrből készült, szegecsekkel díszített nyakörvet.

Ryker összeszorított fogakkal kifizette azt a vackot, és visszagondolt arra az alkalomra, mikor fordított helyzetben Nora vásárolt neki nyakörvet.

- Gyere! Lakott terület következik. Muszáj lesz venni neked egy nyakörvet és egy pórázt, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy, és senki sem bánthat! – csillant fel Nora szeme, miközben a már felgyógyult farkast nézte.

Ryker csak vakkantott egyet. Élvezte, hogy végre észreveszi és foglalkozik vele a lány. Még az sem zavarta, hogy a házi kedvenceként lehet csak a közelében. Lubickolt minden egyes érintésében.

- Na, gyere! – nyitotta ki a kocsi ajtaját, majd az állatboltba mentek. Számtalan nyakörvet felpróbáltak, mire elnyerte az egyik Nora tetszését. Diadalittas mosoly terült szét az arcán. Ryker nem tudta megállni, hogy arcon ne nyalja, ami egy hangos kacajt csikart ki a lányból.

- Mostantól mindenki tudni fogja, hogy az én kutyám vagy! – dögönyözte meg a pofáját, majd nyomott a homlokára egy puszit.

Vettek még egy pórázt is, és boldogan sétáltak egyet a városban. Nora szinte minden egyes sarkon megállt, hogy készítsen egy fényképet. Ryker pedig türelmesen leült, és figyelte a szikrázó lányt. Ritkán látta ilyen boldognak.