Lebegve (Befejezett)

Huszonnyolcadik fejezet

Nora álmosan lépkedett keresztül a falka területén. Többen mosolyogva köszöntötték. A gyerekek többsége odaszaladt hozzá egy ölelés erejéig, majd a nyomába eredtek és követni kezdték.

Mosollyal az arcán hallgatta a kicsik szűnni nem akaró beszámolóját. Leült az egyik padra a tér oldalán, hogy lássák a gyerekek, fontosak a számára.

Az egyik kislány az ölébe ült. A béta gyerekek közelebb helyezkedtek el, míg az alfák a kör szélén ültek le, hogy védjék a kis csapatot az esetleges veszélyek ellen.

Nora ezen meghatottan mosolygott továbbra is. Alig akarta elhinni, hogy ezek az ösztönök már ilyen fiatal korban ilyen mértékben megjelennek.

Leülve körülnézett. A tér másik végében Matt hasonlóképpen járt, mint ő. A nagy távolságon keresztül is látta, mikor a másik omega kacsint egyet mosollyal az arcán. Láthatóan Matt is élvezte a kicsik hadát, mely körbe vette őt, azonban Nora napok óta furcsa rezgéseket érzékelt felőle. Tudta, hogy nem teljesen boldog itt, és hogy valami nagyon zavarja. Sejtette, hogy nemsokára bejelenti távozását. Felkészítette magát erre a hírre, de nem tudta, hogyan fog ténylegesen reagálni rá. A hónapok során ugyanis megkedvelte az omega férfit. Szavak nélkül is megértették egymást, pont úgy, mint a testvérével tették.

A téren egy hideg szellő söpört végig, Nora haját az arcába fújta.

Mikor megigazította az elszabadult tincset, látta a beálló változást.

Matt összehúzott szemöldökkel oszlatta el maga mellől a gyerekek hadát, akik sietve a szüleikhez futottak. Nora nem értette a dolgot, de inkább ő is így tett.

A tér pillanatok alatt kiürült, és csak az őrzőket lehetett látni, akik láthatóan vártak valamire.

Matt pillanatok alatt Nora mellett termett.

A lány kérdőn nézett fel a férfira, de ő csak egy pontot bámult a közeli erdő szélén.

Tudta, hogy ki jön. Azt is érezte, hogy pocsék hangulatban van az illető, csak azt nem értette, hogy miért.

A sűrű bozótból előbukkant Ryker, nem törődött azzal, hogy pár méterrel odébb volt egy járható ösvény. Célirányosan Norahoz vonult, magához vonta, és az orrát a vállgödrébe fúrta.

Bár a lány nem értett semmit, érezte, ahogy a férfi teste pillanatok alatt elernyed az ölelésében.

- Mi történt? - simított végig Ryker meztelen gerincén, ami a kérdés hallatán ismételten a riadókészültség hatására megmerevedett.

Az Alfa elhúzódott a lánytól. Erőltetett, ám gyengéd mosolyt ragasztott az arcára, és a kezében szorongatott margarétát Nora orra elé emelte.

- Neked szedtem!

Nora szemében vidámság csillogott, ugyanis minden egyes alkalommal, amikor a férfi elment a közeléből, egy virággal tért vissza hozzá. Mindig szebbel, mint az előző volt.

- Köszönöm, de ne terelj! Mondd el, mi történt! - szagolt bele lopva a virágba, és a halvány mosolyát gyorsan elrejtette, nehogy komolytalanul vegye az utasítását. Megkeményítette a vonásait, és megsürgette a választ. - Na, ki vele!

Ryker Mattra emelte a tekintetét. Kétségbeesve körülnézett, de évek óta először nem látta a közelben a barátait, akikre bármikor számíthatott. Foster és Fox elmentek elsimítani egy eléggé újszerű és összetett problémát, melynek megoldásában Foster unokaöccse kérte a segítségüket. Több hete elmentek már, és fogalma sem volt arról, mikor térnek vissza.