Lebegve (Befejezett)

Tizedik fejezet

Nora rettegett a világtól, bár ezt magának is félt bevallani.

Ez a hatalmas világ már elrabolt tőle valakit, akit mindennél jobban szeretett. Pár hete ismét megtörtént, és ez alkalommal őt is megváltoztatta az eset.

Idegesen dobolt a kormányon az első benzinkútnál, ahol kénytelenek voltak megállni. A város szélén volt, de az ő mércéjével mérve még így sokan jártak arra.

Hat kút működött, és mindegyikhez legalább még egy kocsi várakozott.

Nora a legrövidebb sorba állt be.

- Menni fog, Nora. Menni fog! – mantrázta magának a visszapillantó tükörben farkasszemet nézve önmagával. Ryker várakozásteljesen figyelte, ahogyan a lány remegő lábakkal kiszáll az autóból, és elkezdi megtankolni azt.

Nora az arcába tűrte a haját. Nem szégyellte az arcát, vagy a sebeket rajta. Ő egy túlélő volt! De... az emberek reakciója teljesen kiszámíthatatlan volt. Mi lesz, ha valaki rátámad, ő pedig teljesen véletlenül megöli az illetőt?

Mikor teljesen megtankolta a kocsit, előhalászta a pénztárcáját, és bement a kisboltba, hogy bevásároljon, és kifizesse a benzint.

Érezte, hogy számtalan embernek felkeltette a figyelmét. Lehajtott fejjel, szinte vakon vette le a polcról a dolgokat, és dobálta be a kosarába.

Férfiak súgtak össze a háta mögött. A felerősödött hallásának köszönhetően tisztán hallotta, hogy miként dicsérik a... fenekét. Érezte, hogy a körmei kezdenek megnőni.

- Eltévedtél, virágszál? – állta el az útját a semmiből feltünve egy zsíros hajú, dezodortól bűzlő pasi.

A vállait összehúzó nő önkéntelenül befogta az orrát, még mielőtt kiadta volna kevéske ebédjét a férfi cipőjére.

Igyekezett elmenni bűzös alak mellett, de az a karja után nyúlt. Nora reflexszerűen kirántotta magát a szorításból, ami egy kicsit erőteljesebbre sikeredett, mint megszokott, ugyanis a zaklatója az árukkal teli polcoknak esett, melyeket sikeresen el is tört.

Nora elkerekedett szemmel nézett végig a pusztításon. Megjelent mellette a szürke farkas is, de ahelyett, hogy őt fékezte volna meg, ellenségesen morgott a támadójára.

Nyugtatóan a bundájába fúrta az ujjait, óvatosan, hogy a hosszú körmei ne sértsék meg a bőrét, majd elrángatta onnan a „kutyáját".

Ryker érintése azonnal megnyugtatta és biztonságérzettel árasztotta el. Már csak fizetni akart, és eltűnni innen.

A haja fellibbent az arcáról miközben a kassza felé vette az iránt, így felfedte sérüléseit a boltban tartózkodók előtt.

- Szörnyeteg – súgtak össze mögötte többen.

Nora gyomra megremegett. Utálta a kéretlen figyelmet. Megfeszült a keze Ryker bundájában, mely hatására a farkas vicsorogni kezdett.

- Takarodjatok ki innen! Noah! Ezt mind a te számládon landol! – jelentette ki túlvilági hangon a pénztáros.

Nora kétségbeesett tekintetébe azonban már mosolyogva nézett.

- Ne is törődj velük, angyalom! Ők mind tudatlanok! – kacsintott rá az öreg férfi, miközben a négyujjú kezét felmutatta. – Az egyik lábam helyén protézis van. Nem, nem. Hagyd csak! – utasította el a pénzt Norától, mikor fizetni szeretett volna. – Majd Noah számlájához írom. Amolyan bocsánatkérés gyanánt. Noah szívesen fizet egy szép hölgynek. Ugye, Noah?