Lebegve (Befejezett)

Huszonkettedik fejezet

- Mikor mennek már el? - dohogott magában Nora egy tüsszentő rohamot követően. Az orra még nem volt megbékélve a felturbózott szaglás tényével.

Matt halványan elmosolyodott, a tömeget pásztázta a szemével, majd inkább becsukta az ablakot.

- A legtöbben vasárnapig maradnak. De lesznek olyanok is, akik kicsit hosszabban - válaszolt Ward a telefonját nyomkodva enyhe bosszúsággal.

Nora kétségbeesetten Mattra nézett, aki erre csak megvonta a vállát.

A lány nagyot sóhajtott, majd folytatta az ablakon való kibámulást. A szülei pár nap ittlét után egy rövid búcsúzást követően hazamentek. Egy szót sem váltottak egymással a kifakadását követően. Lassan egy hete nem beszéltek egymással, ami az utóbbi időben szokatlan volt számára. Bár általában a telefonhívások stresszel jártak a számára, mégis hatalmas űr tátongott benne ennek hiányában.

Kicsit fájt neki, hogy a szülei ennyire megváltoztak. Hiányzott, hogy azzal nyaggassák, vegye fel végre Mary családjával a kapcsolatot.

De talán csak megnyugodtak, mert tudták már, hogy Ryker mellett biztonságban van, így nem érezték szükségét a kétnapontai telefonhívásoknak. Akárhogyis, Noranak szokatlan volt ez a némaság a szülei felől. Bizseregtek az ujjai, hogy felhívja őket, de minden alkalommal, mikor a telefonért nyúlt, szinte azonnal lebeszélte magát róla. Túlságosan bizonytalan volt a szüleivel kapcsolatban. Mégis hogyan vitassa meg velük a testvére halála által kiváltott zűrzavart? Képtelennek érezte magát erre.

- Ryker meddig lesz távol? - dőlt szomorúan az ablakkeretnek Nora.

- Pár óra és itt lesz. Sok a meghallgatásra váró probléma. Ki kell vennie a részét a dologból. Eddig ugyanis Mia végezte a piszkos munkát egyedül éveken keresztül. Végre a hím Alfa is tiszteletét teszi ezeken a meghallgatásokon, így kicsit többen jöttek, mint általában - nézett fel telefonjából Ward.

- És mikor mehetek végre vissza az egyetemre? - tette fel a kérdést, miközben a kint sétáló alakváltókat figyelte. Tisztán látszott a viselkedésükből, hogy milyen szerepet töltenek be egy-egy falka életében. Nora az omegákat kereste a szemével.

Egy öt éves lány mosolyogva kéreckedett fel az apja kezébe. Apa és lánya. Alfa és omega. Irigylésre méltó kötelék. Vagyis erre következtetett a család többi tagjára nézve, akik féltékenyen nézték végig a jelenetet, akár csak ő. Gyomrában összeszorult, mikor arra gondolt, hogy az apjával sohasem volt ilyen szoros a kapcsolatuk. Ha az lett volna, Tom Thomas már régen magától rájött volna az igazságra, és nem a lánya vállát nyomná a szörnyű, lélekölő titok terhe.

- Amint eltűnik a túlzott tömeg. Felesleges kockázatot vállalnál azzal, ha most megjelennél ott. Ennyi ember követhetetlen. Simán el tud benne veszni pár agyafurt Elvadult.

Matt összehúzott szemöldökkel pásztázta az utcát, miközben helyeslően bólogatott.

Nora lemondóan sóhajtott ismét, majd a fejét az ablak keretének döntötte.

- Mit jelent omegának lenni?

- Ezt miért kérdezed? - emelte rá meghökkent tekintetét Matt.

- Mindenki azt mondja, hogy omega vagyok, de soha sem magyarázta el senki pontosan, hogy mit is jelent ez rám nézve.

A két férfi jelentőségteljesen egymásra nézett, majd Ward a fejével biccentve átadta a szót Mattnak.

- Mit akarsz tudni pontosan?

- Mindent?

A válaszán a férfiak elmosolyodtak.

- A falka elengedhetetlen része az Alfa, az Omega és legalább egy béta. Gyakran egy családon belül is jól láthatóan elkülönülnek ezen szerepek.