érzelmek mögé rejtve {Bokudeku/Todoroki}

3.

*MÁSNAP REGGEL*

/Midoriya szemszöge/

Kisírt szemmel keltem fel , majd készülödtem a reggelihez , lefelé menet megpillantottam Tomot a házvezető nővel beszélgetni , az akkori reggeli volt a téma , Tom leüvöltötte a házvezetőnőt mert nem készítette el időben a reggelit , jó reggelt kívántam , majd leültem az asztalhoz .

Éppen azon tűnődtem valyon , hogy fogom bírni Bakugouval kettesben abban a nagy üzletben , nekem ruhát vásárolni , mikor megláttam a szúrós tekintetével lefelés sétálni.

Rám néz , és elhalad mellettem , megáll a hűtőnél és kiveszi az almalevet , belekortyol végig nézek rajta és felmérem mi van rajta , szívem verdes a helyén szinte majd ki ugrik , gyengén félre húzott mackó nadrág lóg rajta szinte majd leesik róla , és félmesztelen testén csak izzik a tekintetem.

Megint ez a bizsergő érzés...mi lehet ez?
Mit sem selytve az érzés forrásáról , mellém is pattan és egyenest a szemembe néz .

Így szól:

- Egész este azon gondolkoztam hogy kéne téged szólítani...

Mordult rám , én meg érdeklődve néztem rá.

- Deku , ha tetszik ha nem a neved mostantól Deku.

~ jólvan szólaltam meg ostobán és kulcsóltam össze a lábam...

- Miért szorongsz? Kérdezte tőlem és egyre jobban éreztem áthatólni magamon a szúrós tekimtetét.

~ Nem szorongok , néztem el a másik irányba nehogy megint dadogva vagy valami butaságot hordjak neki össze..

Megfogja a kezem és méllyen a szemembe méz , :

- Kérdeztem valamit ! Szólalt meg mire teljesen össze rezdültem....az érintése..., Azt akarom , hogy hozzám érjen....gondoltam magamba majd így szoltam:

~ tényleg nem szorongok......
Vaszoltam furcsa hangom mely olyannak hangzott mintha izgatott lennék valami miatt.

Elengedi a kezem és elindul a lépcső irányába , mikor Tom beront a konyhába , jolvan fiaim !!! Egy órát csúszunk a reggelivel , addig kérlek Bakugou mutasd körbe Midoriyának a házat !

- Rendben ! Szólal meg Bakugou majd néz rá .

Remek...gondoltam magamba márcsak ez hiányzott...

Elindultunk az épület másik szárnya felé közben mondogatta mi hol van de egyáltalán nem arra figyeltem .... Megakadt a szemem Bakugou nadrágján mely akár melyik pillanatban leeshetett volna róla .

Egyszer csak rám fordult és így szolt ;

- Figyelsz te rám???

~igen figyelek ! Szólaltam meg eréjesen .

- jolvan , segítsek kipakolni a szobádban?

Kérdezte majd szivem 6 felé kezdett verni...

~ mégis mit kéne segíteni?.....kérdeztem makogva.

- jolvan ha nem kell nem segítek , akkor gyere megmutatom a kertet.

~NE... Nem mindent pakoltam ki, elkéne a segítség .
Szolaltam meg és vigyorogtam rá mire egy félmosolyt kaptam Bakugoutol.
Biztos hülyén mosolyogtam , francba. Mit fogok még elrontani? De legalább félig viszonozta. Ez kedves volt tőle.

- rendben Deku menjünk a szobádba.