✨Álom✨
J I S U N G
Már két napja annak, hogy rajta van a kezemen a gipsz. Megmondom őszintén nagyon idegesítő, mert Changbin hyungnak kellett segíteni nekem fürdeni és Chan hyungnak felöltöztetnie engem. Valahogy én is megoldottam volna... De az, hogy ők segítettek ebben és segítenek is, nagyon jólesik. Minho hyunggal ugyanaz a helyzet annyi különbséggel, hogy állandóan bántó beceneveket használ, ha engem említenek.
- Miért hagyod ezt neki? - kérdezte Yeongkwan. Vele tegnap este kezdtem el beszélgetni és kiderült, hogy amúgy öt évvel idősebb nálam. És azt kell mondjam, hogy eléggé meglepődtem mikor említette, mert nem is látszik rajta.
- Nem tudok mit csinálni. Erősebb nálam és most még gyengébb is vagyok így... - emeltem fel begipszelt kezemet.
- És a többiek? - kérdezte, s belekortyolt a teájába.
- Chan hyung ma már másodjára szidta le és mikor Minho hyung eltörte a kezemet, meg is ütötte... - mondtam. - Igazából nem kellett volna ez a felhajtás, mert azon gondolkozom, hogy kilépek a bandából. Chan hyungnak és Changbin hyungnak csak teher vagyok... Felixszel és Hyunjin hyunggal nem is nagyon beszélgetünk. Seungmin és Jeongin meg csak néha szól hozzám. Elvannak maguknak és az én szobámba beköltözhetne Minho hyung meg Soyeon, mert egyszemélyes ágyon nyomorognak hyung szobájában... Tegnapelőtt lecserélte az ágyát, mert hát... Ugye én az azelőtti napon abban feküdtem vele... - halkultam el a végére. Tegnap tényleg megfordult az a fejemben hogy kilépek, mert semelyiküknek sem vagyok annyira fontos. Így meg nincs értelme fenntartani azt a látszatot, hogy egy nagy család vagyunk.
- Megértelek, de... Mi van, ha Channek és Binnek nem vagy teher? Nem hiszem hogy Chan bevert volna Minhonak, ha nem lennél neki fontos. És szerintem Bin sem segített volna neked fürdeni, mert azért na... - mondta.
- Igazad van, de nekik magukkal kellene foglalkozniuk. Chan hyung általában miattam nem alszik éjszakánként, Binnie hyung meg nem tud Felixszel és magával foglalkozni, pedig kéne... - motyogtam.
- Annyira imádom benned, hogy ilyen jószívű vagy és mégha te is vagy az áldozat, akkor is mással törődsz. - sóhajtott mosolyogva.
- Köszönöm... - néztem el róla. Jelenleg egyébként a dormban vagyunk és azért beszélgetünk ilyen dolgokról nyugodtan, mert a többiek elmentek egy interjúra. Még kb. egy óra, mire hazajönnek.
- Olyan jó lenne ha megtudnálak védeni Minhotól, mert te egyáltalán nem ezt érdemled... - mondta, s nem sokkal később közelebb húzódott hozzám és megölelt.
- Ha meg akarod dugni, mert egy igazi szajhaként viselkedett, nyugodtan vidd be a szobájába. Szerintem senki sem kíváncsi a malac vinnyogásaira. - hallottuk meg Minho hyung hangját.
- Ne haragudj már... De ember, áruld már el, hogy mi a szar bajod van vele?! - kelt fel mellőlem Yeongkwan. - Miattad van gipszben a keze és rohadtul miattad gondolkozik azon, hogy kilép a bandából! Mondd el az ő szemébe vagy az enyémbe, hogy mi bajod van vele!? Miért kell ezt tenned vele? Barátok voltatok és szerintem tudod jól, mennyire érzékeny a lelke. Mit ártott neked?! - kérdezte idegesen.
- Azt, hogy megszületett. - mondta, s ezzel felment a szobájába.
- Ah... Annyirah eleghem van belőleh! - sírtam el magam, s Yeongkwanhoz siettem. Egyből megöleltem őt és nem foglalkozva az éppen belépő tagokkal; hangosan sírni kezdtem.
- Jól van... Semmi baj, Jisung.. - simított a fejemre.
- Mostmár rohadtul elegem van! - morogta Chan hyung, majd a trappolásokból ítélve; felment az emeletre.
- Ne! Chan hyung... - szólaltam meg halkan.
YOU ARE READING
☆ moonshot || kpop shots
Randomfiú bandákkal, pár részes kis történeteket találtok ebben a könyvecskében. kérni pedig természetesen lehet bátran, akár privátban, akár kommentben! 💞 ❗ annyi kikötésem van a kérésekkel kapcsolatban, hogyha megírtam a kérésed, kommentelj (akármit) a...