☆ moonshot || kpop shots

= 2Jae =

🐱Félős kiscica🐱

J A E H Y U N

- Hallottad hogy miről pletykáltak a kis ribik? - pattant fel padjára legjobb haverom, Minhee.

- Kellett volna? - kérdeztem, miközben barátomra néztem.

- Új srác jött ma a karra, de elvileg nagyon csendes. Csak félős kiscicaként emlegetik. - vigyorgott.

- Ah, értem... Új hús, új célpont? - nevettem el magam.

- Nos... Őt tutira neked szánták. - kacsintott, majd leült a padjához.

***

Az előadások után a szekrényem felé vettem az irányt, ugyanis még van kettő előadásom. El kellett jönnöm a dalszöveges füzetemért, mivel ez volt a feladatom. Mármint... A professzor egy, a hobbinkkal kapcsolatos feladatot adott ki. És én a dalszövegírással foglalkozom, ezért hoztam be magammal. Tegnap fejeztem be egy szövegem ami nekem nem igazán tetszik, de barátomnak már annál inkább.

- Hé! - kiáltottam fel frusztráltan, amikor egy alsóbb éves nekem jött.

- Ne haragudj! Nem akartam neked menni... - tette össze kezeit félve.

- Ah, szóval te vagy az az alsóbb éves aki ma jött. Nem tévedek, ugye? - dőltem neki a szekrényeknek.

- N... Nem tévedsz. - motyogta, miközben ujjait piszkálta.

- Van itt valaki akit ismersz? - kérdeztem. Kezdett megesni rajta a szívem... Szegény annyira megijedt tőlem, pedig én egy lelket sem bántok. Általában.

- Nincs. A legjobb barátom is elment erről az egyetemről, mert nem bírta. De azt mondta, hogy neki tetszett a környezet, meg az emberek is. Nem vagyok az a félős ember, de most... Oh, túl sokat beszélek, igaz? - simított tarkójára.

- Dehogyis. Van még időm. Melyik karon vagy? - kérdeztem kíváncsian.

- Mérnökire jöttem... És másodéves vagyok. - mondta, most pedig a táskájának pántjával kezdett babrálni.

- Hmm, akkor majd én körbevezetlek. Beszélek a professzorommal, beadom neki a füzetem és szabad is vagyok. - vigyorogtam és felmutattam neki füzetemet.

- Rendben, de csak ha nem gond neked... - válaszolt zavartan.

- A haveromnak progjamja van, szóval ma teljesen szabad vagyok. - mondtam és a professzoromhoz vettem az irányt. Sikeresen leadtam a feladatom és ahogy közöltem a helyzetet a férfivel, elindultam vissza. - Nah, itt is vagyok! - tettem vállára a kezemet, amitől megrezzent. - Ennyire ijesztő azért nem vagyok.. - emeltem fel kezeimet védekezően, mikor megfordult és készült megütni engem.

- Oh... Bocsánat... - kérdezte zavartan és elnézett a másik irányba.

- Nem gond, de először is... Jeong Jaehyun vagyok! - hajoltam meg.

- Na Jaemin. - hajolt meg ő is.

***

*1 héttel később*