+ WooJoong +

404 20 1
                                    

🙇Degradál🙇

H O N G J O O N G

Az éjszaka közepén arra keltem, hogy párom a konyhában motoszkál. Komásan csoszogtam ki hozzá hogy megnézhessem mégis mit csinál kint. Ahogy kiértem láttam, hogy a konyha asztal tetején ül és valamit simogat.

- Megint behoztál egy macskát, Woo? - kérdeztem álmosan és megindultam, hogy elé álljak. Viszont ahogy párom elé álltam, szemeim rögtön kipattantak. - Miért a konyha asztalon csinálod?! - kiáltottam fel, ahogy eljutott a tudatomig, hogy mit is csinál a párom.

- Azt álmodtam hogy a konyhában csináljuk és mocskos dolgokat suttogsz a fülembe... Mhm, de jó is volt! - támaszkodott meg egyik kezével a háta mögött, míg másikkal továbbra is tagját simogatta.

- Szívem, elmondtam hogy nem fogok undorító szavakat mondani neked... Nem menne. - sóhajtottam és megfogtam tagján járó kezét hogy végre figyelhessen rám is.

- De miért? - nyafogott, miközben rám nézett.

- Tudod mit?!​ Csináljuk, de ha legközelebb hisztis kedvedbe leszel, fel ne hozd ellenem! - egyeztem bele.

- Jó. -​ vidult fel és letolt alsógatyával igyekezett be a szobánkba. Nevetve mentem utána, de útközben levettem magamról a felsőt, hadd örüljön a feje. Általában csak egy pólóban alszom - meg persze alsónadrág is van rajtam -, Wooyoung pedig rövidnadrágban és a pólómban. - Hah, de vártam már ezt a pillanatot! - sóhajtott fel elégedetten, amikor levettem róla a ruhákat és felé másztam.

- Miért? Eddig nem élvezted? A kocsiban sem? Az éttermi mosdóban sem? A szüleid ágyában sem? - kezdtem el sorolni a helyeket, ahol mindig ő kérte hogy vonuljunk el.

- Dehogynem. Viszont jobban beindít ha valami olyat mondasz... - motyogta, majd kezeit a nyakamba akasztotta.

- Hmm, na azért.. - kuncogtam. - Szóval... Semmi gyengédség? - kérdeztem. Párom hevesen bólogatni kezdett, én pedig kissé hezitálva, de levettem róla alsóját, s magamat is megszabadítottam az anyagtól. Ezeket eldobva valamerre tártam szét Wooyoung lábait és sóhajtva illesztettem magamat a bejáratához.

- Joong... Ha nem szeretnéd, nincs baj... Nem akarom hogy csak én élvezzem. - simított a karomra.

- Talán én is megszeretem ha kipróbálom, nem? Egyszer élünk és nem halok bele. Nyugi, oké? Menni fog, csak... Nehezemre esik fájdalmat okozni neked. - mondtam, s homlokomat az övének döntöttem.

- Már rásegítettem. - mosolygott pimaszul.

- Szólhattál volna hamarabb is! Ennyire élvezem hogy aggódom? - kérdeztem, s bosszúból előre löktem csípőmet, nem éppen óvatosan. Ezáltal Wooyoung kissé feljebb csúszott az ágyon és annyira meglepődött, hogy eltátotta ajkait.

- Hmm, ezt várom most tőled! - szólalt meg vigyorogva a kicsi sokkja után.

- Igen? - kezdtem el gyors tempóban mozogni benne, amit hangos nyögésekkel reagált le. A szomszédjaink szerintem nem igazán díjazzák, hogy hajnali kettőkor mi itt hangoskodunk, de Wooyoung nyögései jobban foglalkoztattak jelenleg.

- Mondj valamith... - sóhajtott fel lehunyt pillákkal.

- Egy... Egy mocskos szajha vagy.... És csak az enyém. - suttogtam a fülébe. Nagyon nehezemre esett kimondani, mert normál esetben sosem mondanék neki ilyet...

☆ moonshot || kpop shotsDonde viven las historias. Descúbrelo ahora