☆ moonshot || kpop shots

o YuWin o

🚷Nem mehetsz el!🚷

W I N W I N

- Yuta hyung, siessünk akkor! - mondta Mark. - Srácok, gyertek ti is! - ugrándozott, mire Jaehyun megfogta a fejét, így Mark is megállt.

- És Winwin? - kérdezte Yuta hyung, miközben rám nézett.

- Van kedved jönni? - kérdezte Taeyong hyung mosolyogva.

- Nincs, menjetek csak! - erőltettem magamra egy kis mosolyt.

- Oké, akkor menjünk! - mosolygott Taeyong hyung és ki is terelte a többieket. Ahogy kimentek az ajtón, sóhajtottam egyet és felmentem a Johnny hyunggal közös szobánkba. Hát akkor... Ideje összecuccolni. Menedzser hyunggal már megbeszéltem és azt mondta hogyha mégis meggondolnám magam, akkor bármikor visszajöhetek a fiúkhoz és nem bontja fel a szerződésem. Örültem neki, hogy nem tart gyerekesnek a döntésem és az ok miatt, amiért ki akarok lépni a bandából. Nagyon nehéz itthagyni a fiúkat és a rajongókat is, de... Úgy érzem hogy mindannyian boldogulnának nélkülem.

***

Már mindent bepakoltam és jelenleg a taxira várok, ami majd ki visz az állomásra. Bőröndöm és sporttáskám mellettem csak hanyagul letéve pihen a földön, én pedig a dormunk előtti két fokos lépcsőn ülök, ami a bejárati ajtó előtti teraszhoz tartozik.

- Sicheng hyung? - hallottam meg Shotaro hangját. Ránéztem és láttam, hogy körülbelül négy megpakolt szatyor van a kezében és egy party szemüveg a fején. - Hová készülsz? - kérdezte aggódva. Letette a cuccaim mellé sajátjait, s fejéről levéve a műanyag kiegészítőt ült le mellém.

- Haza. - adtam a rövid választ.

- Miért? Mi a baj? Otthon történt valami? - kérdezte és a hátamat kezdte el simogatni.

- Nem. Nincs semmi. Csak... Hazamegyek. - sóhajtottam.

- De... Nem sokára itt a koncert és... És nem léphetünk fel nélküled. - mondta halkan.

- Sajnálom... De... Muszáj lesz. - álltam fel mellőle és az éppen megérkező taxihoz vettem az irányt cuccaimmal karöltve. Mindezt úgy tettem, hogy nem foglalkoztam a - szintén most megérkező - fiúkkal, s azok kérdéseivel. Betettem a csomagtartóba a cuccaim és beültem az anyósülésre. - Jó napot! A Seoulyok állomásra legyen szíves! - mondtam és az értetlen tekintetű fiúkról elnézve csatoltam be az övem.

- Jó napot! Rendben. - mosolygott az idős férfi és el is indult az állomás felé. - Te vagy Winwin az Nct-ből, igaz? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam.

- A lányomnak te vagy a kedvence... Valami biasról beszélt. - mondta, én pedig kicsit felnevettem.

- Igen. Biasnak hívják, ha valamelyik tag a kedvence az illetőnek. - nevettem. Kicsit el vagyok keseredve, ugyanis most tervezek kilépni, erre közlik velem hogy a lányának én vagyok a biasa...

- Majd ha megérkeztünk aláírnád neki azt a rajzot? Nincs nálam az albumja... - mosolygott, miközben egy rajzra mutatott, amin én voltam. Elvettem a műszerfalról és nézegetni kezdtem. Olyan élethű volt...