☆ moonshot || kpop shots

o SanJoong o 1

💧Please, find me💧

S A N

Lassan ott tartok hogy feladom ezt az egészet... Hét éve kerestem Hongjoongot... Miatta mentem egyetemre, miatta végeztem a nyomozó szakon. Hogy megtalálhassam őt. Az eddigi ügyeim jól sikerültek és hiába nem ahhoz a részhez tartozom, a rendőrök mindig segítenek nekem. Viszont... Mentálisan is szenvedek. Hongjoongot még a gimis éveink elején ismertem meg, eléggé rossz módon, de... Nagyon jó barátság alakult ki köztünk és a részemről talán még több is.

Visszaemlékezés:

"- Kérlek, kérlek! Segíts! - szaladt felém egy ijedt, kék hajú fiú, kinek könnye keveredett a vízzel ami feje tetejétől, egészen a pulcsija nyakáig beborította őt.

- Jól van, nyugodj meg! Mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Két... Két fiú... Véletlen nekik mentem és... És... És ők berángattak a mosdóba, aztán meg belenyomták a fejem a... A wc-be és... És... Utána még i... Izé.. A számat is bemocs... Bemocskolták... - dadogott, én pedig nem tudtam mi mást csinálhatnék, így hát megöleltem.

- Rendben, shh... Semmi baj! Itt vagyok, nem bánthatnak... - simogattam meg a fejét.

- Köszönöm... - nézett fel rám hálásan.

- Szívesen... Viszont ide tartanak.. Elengedlek, nehogy belédkössenek még ezért is. De nyugi, itt maradok és elküldöm őket. - mosolyogtam rá.

- Nézzenek csak oda! Choika védi a kis Kimet? Jajj, el ne olvadjak! - játszotta fejét Hyunmin.

- Elég legyen! - vertem be egyet Hyunminnek, amitől Jungmin beijedt, s testvérét felkaparva a földről rohantak el. - Most már biztos, hogy nem fognak bántani... - fordultam a fiú felé, aki még mindig zokogott.

- K... K... Köszönöm! - mosolyodott el halványan.

- Semmiség.. - öleltem magamhoz, s addig így voltunk, míg teljesen el nem csendesedett. - Mit csináltak még veled? Le kell kezelni valamilyen sebed? - kérdeztem tőle halkan.

- Nincs... Azt hiszem... - suttogta. - De most jó így... - bújt még jobban a mellkasomba. "

Észre sem vettem, de megint elkezdett könnyezni a szemem. Hongjoong azután tűnt el, miután leérettségiztünk. Együtt laktunk a gimi második éve óta és mindig együtt mentünk haza suliból, így is indultunk el suliba, szinte mindenhol ketten voltunk. Ezért is volt furcsa, amikor az eltűnése előtt pár nappal elkezdett máshogy viselkedni és gyakran járt el sporttáskával a kezében. Tudom hogy nem edzeni ment, mert sose járt és a tesit sem szerette. Aztán... Az egyik nap nem jött haza, pedig boltba indult. Két órával azután hogy elment, úgy voltam vele hogy biztos elment még másik boltba, mert ahová ment ott nem volt valami, vagy például sokan vannak. De nem. Négy órával ezután felhívtam, de nem vette fel. Egyből hangpostára kapcsolt és ott közölték, hogy ki van kapcsolva a telefonja. Ennél már nagyon elkezdtem aggódni miatta. Gondoltam hogy körbenézek a környéken, hátha hazafelé történt vele valami, de semmit sem találtam. Még az árusokat is megkérdeztem, akik a boltok előtt szoktak állni és gyümölcsöket árulni, de még ők sem látták a bolt környékén. Itt már sejtettem, hogy nem is a boltba ment. Néhányszor, amikor későn ért haza, csak elment fürdeni és utána aludni. Ekkor megtudtam őt jobban figyelni. A nyakán lilás foltok voltak, de nem szívásfoltok, inkább fojtogatásra utaló nyomok tarkították bőrét. Nagyon aggódtam érte és ez a mai napig is így van. Összefoglaltam egy kicsit hogy mikor mi volt, hátha abból sikerül kiindulnom és mivel már vagy öt éve ezzel az üggyel foglalkozom... Valamennyire sikerült is.

- San, gyere! Van egy vendéged... - jelent meg mosolyogva Seungsik. Ha megint Danbira gondol, én nem tudom hogy mit csinálok... Bár Danbinál sose mosolyog, szóval... Sóhajtva felálltam a székemből, majd Seungsikot követve mentünk át az ő irodájába.

- Apa...? - szólaltam meg halkan, mire az említett férfi megfordult. - Miért vagy itt? Mármint nem baj, csak... Mióta Hongi eltűnt, nem sokat beszéltünk... - motyogtam.

- Hongjoong miatt jöttem. Egy ismerősöm elvileg látta őt narancssárga hajjal az egyik elhagyatottabb utcában. - válaszolta.

- Pontosabban melyik utcában?! - kaptam elő a kis noteszem, amibe eddig a Hongjoongról készült rajzaim és feljegyzéseim voltak. Ezt a tettemet pedig mindketten megmosolyogták.

***

Megkértem pár rendőr ismerősömet hogy jöjjenek velem, ugyanis nekem nincs fegyverem és hiába vagyok jó fittben, ha többen vannak nem tudom kihozni onnan Hongjoongot.

- Szóval... Ti menjetek be hátul, én pedig bemegyek majd elől! A többit tudjátok.. - fordultam a srácok felé, akik egy vállba veregetés után az épület hátsó bejáratához indultak. Már a kocsiban azt tanácsolták hogy én menjek be elől, ezért is terveztünk mindent így.

- Ne vinnyogj már! Choika nem fog érted jönni.. Már rég elfelejtett. - hallottam meg Hyunmin gúnyos hangját. Várjunk csak... Hyunmin bántotta Hongjoongot a gimiben... Hogy erre miért gondoltam?! Én hülye... Hülye, hülye, hülye...

- De értem fog jönni! - állt ki dacosan az igaza mellett. - Kérlek, Sanie... Keress meg... - zokogott fel, miután egy csattanás hallatszott. Bekukucskáltam, a fiúk pedig most választották azt a pillanatot hogy rájuk törjenek.

- Kezeket fel! Rendőrség! - (ok, ezen én valamiért elkezdtem röhögni XD) rúgták be az ajtót Hongjoongék mögött. Hyunmin ijedten dobta el a nem is tudom mit, így kiléptem a fal mögül és Hongjoong felé futottam.

- Hongi! - kiáltottam fel, mire a zokogó fiú rám kapta tekintetét.

- S... Sanie? - fogta meg az arcomat, én pedig bólogatva adtam tudtára, hogy igen, én vagyok az. - Megtaláltál... M... Megtaláltál... - szorított magához, már amennyire tudott. Vékonyabb volt és szörnyen gyenge karjai is elég rossz látványt nyújtottak... Mivel nagyon aggódtam érte, az ölembe vettem, s míg ő sírva a nyakamba bújt, addig én vigyorogva néztem végig ahogy Hyunmint bilincsbe verik és elviszik.

- Hongim... Ha bemegyünk az őrsre, kérlek mesélj el nekem mindent... Oké? Muszáj elmesélned a dolgokat. - mondtam a karjaimban lévő fiúnak.

- Rendben, Sanie... Annyira hiányoztál! - emelte fel fejét, majd egy gyors és félénk puszit nyomott az arcomra. Tettét csak megmosolyogtam, majd fejére pusziltam.

------------
ha szeretnétek, lesz második rész, csak szóljatok haha
a kérésekkel is haladni fogok, csak tiktokon láttam egy videót, SanJoong fanarttal és azzal a leírással, hogy "please, find me💎", és ez így megihletett.

remélem, tetszett! 💞