Chuuya fanfiction

21.

- Bosszantó ez a titkolózás - mormogta Kunikida a szemüvege alatt.  Lassan Yosanora tévedt a tekintete, aki mellette sétálva szótlanul a haját igazgatta - Nem értesz egyet?
- Valóban gyorsabban haladnánk, ha összehangoltan dolgoznánk, de hiába ismételgeted, Dazai nem fog tőle megjelenni - felelt unott hangon, majd újabb pillantást vetett az adatlapra, amit kiindulási pontként kaptak a főnöktől - Nem mintha nem szokhattad volna meg eddig, hogy külön akcióba kezd, és csak akkor bukkan fel, amikor kedve tartja... - beléptek a söntésbe, ahol legutoljára a célszemélyt látták, s meglepetésükre a kötszeres ült az egyik bárszéken - Nocsak, farkas a mesében - vigyorodott el a sebész.
- Hogy állsz a nyomozással? - a szemüveges számonkérő tekintettel figyelte a  csendben italát bámuló bézskabátost, aki karjait kiropogtatva hátrafordult.
-  Közel állok a megoldáshoz - szólalt meg végre, s igyekezett leplezni, hogy két székkel arrébb a kalapos társaságát próbálja élvezni éppen, akinek ugyan fejfedője most a pulton pihent, vörös fürtjeiről könnyen felismerte a szőke. 
- Értem. Hívj, ha jutottál valamire - vette tudomásul, és szinte fogadni mert volna rá, hogy ez az iszogatás is az ügy megoldását támogatja. Ahogy a két irodatag kilépett a macskakőre, gyömbér habozás nélkül a kalapjához nyúlt.
- Várj! - először szólt hozzá a ravasz szemű, mióta leültek.
- Nem hiszem el, hogy a munkád miatt kerestél meg. Látom, azóta sem növesztettél gerincet - vállára akasztotta a kabátját és felkelt. Átverve érezte magát - Nem játszod el velem még egyszer.
- Félreérted - őszinte volt és higgadt, annak ellenére, hogy tudta milyen vékony jégen táncol - Semmi közöd az egészhez  - tette hozzá véresen komolyan, ezután viszont mégis elvigyorodott  - bár rendkívül imponáló volna, ha segítenél.
- Köszönöm az italt - fejére helyezte mogyoróbarna szalagos kalapját, s a kijárat felé lépett.
- Ha megnyered a fogadást, válaszolok egy kérdésedre a sok közül... nem is.. kettőre! - tért vissza arcára az önelégültség.
- Milyen fogadás? - pillantott fel másikra, aki ülő helyzetben is magasabbnak tűnt.
- Mindegy - legyintett - Jobb, ha nem fogadunk olyanban, amit biztos, hogy elveszítesz. 
- Mégis milyen dolog lehet az, amit nem nyerhetnék meg?! - háborodott fel ma már sokadjára a kék szemű. Ezzel ismét Dazai gondolatcsomójába keveredett, s ki tudja, hogyan lehet onnan kiszabadulni?