Chuuya fanfiction

8.

Egy újabb és újabb ütés a gyomorszájba. Sokszor éreztették vele, hogy nem ebbe a világba illő, talán ezért is vonzották annyira az öngyilkossággal foglalkozó történetek, cselekedetek.
Kikötve ült egy széken, mintha sosem érne véget a kínzás. Kész csoda hogy enni és inni kapott. Hasa kékes, lilás, zöldes árnyalatokban pompázott, combja karcolásokkal teli volt. Itt nem vehette hasznát a képességének. Nem áldottak tartottak fogva, ráadásul ha azok lettek volna, nem sokat segített volna, ha képességeiktől megfoszthatta volna őket pár órára.
Emlékek, amik a fejében ragadtak, emlékek amiket vér áztat. Hagyta a barátját, ott hagyta és elveszítette. Soha többé nem akart senkit elhagyni újra, akihez ennyire közel áll. De rajta kívül más nem is volt, akit elhagyhatott volna.
Egy újabb nyikorgó ajtónyitás. Újabb heves, agresszív léptek. Újabb fény szűrődik be a sötét kamrába. Újabb árnyék jelenik meg a földön szürreális méretekkel. A folt alapján körülbelül 180 centi lehet az illető.