Chuuya fanfiction

15.

A hónapok alatt a kötszerpazarló kívülről igencsak megváltozott. Miután bizonyította Nyomoró Iroda főnökénél 'jófiúságát' , és biztosította anonimitását minden tag örömmel fogadta. Furcsa volt ez neki, eleinte gyakran színjátéknak vélte, ezért sokszor vissza is szólt elfoglalva helyén az idegesítő, ám szerencsére jó megérzésekkel rendelkező emberek helyén. Jó megfigyelő, ezt maga is tudta, így a megérzései is csak ebből adódnak, de ha egy kis magafényeztetésre akadt lehetősége, nem hagyta volna ki. Remek színészi játékot produkált, senkinek sem tűnt fel mennyire aggasztja belül, hogy cserben kellett hagynia valakit, aki tényleg ismerte. Idő közben lettek olyanok, akik felnéztek rá, akiket szimplán idegesített, de mindenkivel remekül együtt tudott dolgozni, ha úgy is kívánta. Túl egyszerűnek tartotta a munkát, és túlontúl bosszantónak azt, hogy bármikor is lehetősége támadt volna az iroda ügyei mögé ásni, és esetleg átverni a jelenlegi csapatát, pár másodpercig komolyan át is gondolta hogy miket léphet. Tudta, hogy képes lenne rá, de ez nem felelt volna meg Oda kérésének. Ez nem egy olyan cselekedet, amit a jó emberek tesznek.
Belül pontosan érezte, hogy nem őszinte, amit csinál. Nem tisztíthat meg senkit ilyen mocskos kezekkel. Még is tette a dolgát, mint akinek semmilyen ronda gondolata nem támadt, mint akit nem mardosnának az érzései, hogy cserben hagyott valakit.
Aznap is így volt, egészen amíg az untató társalgásból felnézve nem látta meg a kalapost. Ugyanazok a ruhák voltak rajta mint régen, de tele folttal és kopásokkal. Az arca élettelennek tűnt. Habár néha meglátogatta barátját - természetesen titokban - nem tűnt ennyire elveszettnek a helyzet. Most mégis az egyetlen dolog, ami kissé élettelibbnek varázsolta a fürtös arcát, az az alkohol volt. Nem tudott lépni. Tovább ment, de rettenetes rossz érzés fogta el. Nem mehet vissza, tovább kell lépnie. Le fog bukni ha így folytatja. A csapattársai már zavaróan jó kedvűek, még a Dokk maffia embere sem tűnik fel nekik. Ha jól ismerték volna Chuuya pusztító erejét, talán egy kicsit megszorult volna a nyál a torkukon, de nem. Ezek óvatlan, meggondolatlan vadállatok - idegesítette nagyon a ravasz szeműt, hisz még a kis detektív srácon is könnyedén átlátott néha, akit mindenki annyira dicsőített.
- Unalmas ez a 'jónak lenni jó' dolog... Tudom hogy azt hiszed, de nem felejtettelek el Chuuya.. tarts ki egy kicsit.. - fejezi be aznapi agyi tevékenységeit, és álomra hajtja a fejét.