Chuuya fanfiction

1.

   Lassan résnyire nyitotta a szemét, halkan szuszogva bámulta a maga előtt a szürke falra akasztott három-négy képet. Kora reggel még szinte kómában érezte magát, talán ezért nem is vett észre egy totális mértékű változást.  Az otthonában nincsenek ilyen képek. Lassan balra biccentette a fejét, ahol egy az ággyal merőlegesen ülő ismeretlen férfi szugerálta. Chuuya idegesen ült fel, azzal a lendülettel is könyökölt vissza.
-  Óvatosan a hévvel vöröske - szólította meg a sámlin trónoló férfi.
- Hol a francban vagyok?! - mordult fel felrántott ajkakkal, lábait a földre helyezte, majd a fejéhez kapott - Bedrogoztál szemétláda?!
A férfi száját halk kuncogás hagyta el - Még arra sem volt szükség. Életemben nem láttam még olyat, aki két pohár bortól kidől, még altatóznom sem kellett - itt kis szünetet hagyva végig mérte az émelygéssel kűzködő kék szeműt - Még mindig fáradt vagy?
- Mi a kénkövest akarsz?! - szólt közbe feszülten sürgetve a témát.
- Egy munkáról lenne szó -adta be a derekát - Vissza kéne szerezni a Cruwly múzeumban elhelyezett bombát és erre a feladatra rendkívül alkalmasnak bizonyultál
- És ha nem fogadom el? - feszegette a témát.
- Erre a lehetőségre is gondoltunk. Azt hiszem egy régi barátod élete elég motivációnak számít
- Ki az?
- Dazai Osamu
- Azt csinálsz vele amit akarsz! Az az elmebajos amúgy is meg akar dögleni! -szisszent fel, a szemében viszont kétely lapult - Sőt! Megtennél egy szívességet és megvernéd? - itt érezhető volt hogy a név igenis kötődik hozzá. Felpattant menekülve a helyzet elől, előre tipegett és meginogva az íróasztalra támaszkodott.
- Ugyan Nakahara, sokféle eszközünk van még - szólt ravaszul, majd egy tűt szúrt a göndör hajú vállába, mire az hevesen hátra kapott, a tű is beletört. Neki menni készült az őt tesztelgető személynek, de még jobban megszédült. Ekkor mormogva szidkozódott párat és kiporoszkált a szobából, a korlátot erősen markolva lesietett a lépcsőn és kijutott az utcára. Egy idegen városban volt, megleste az utcatáblát és hívott egy taxit. Az egyik sarok mögött a téglafalnak támaszkodva leste a fuvarját. Nem telt sok időbe, hogy az egyik már közelben tartózkodó autós odaérjen. Sietve benyitott a járműbe és a hátsó ülésekre dobta magát.
- Ébresszen fel ha odaért - lassan elterült az ülésekre, egyik lábát felhúzta és próbált nyugodtan lélegezni. Nem tudta mit adott be neki a pasas, de ez most mindegy is volt. Ha nyugodt marad lassabban oldódik fel a vérében. Elég könnyen álomba merült a zötykölődésben.