ʙᴏʏᴢ ᴡɪᴛʜ ғᴜɴ » bts reactions II.

ᴏ̋ᴋ, ᴍɪɴᴛ ᴍɪsᴢᴛɪᴋᴜs ʟᴇ́ɴʏᴇᴋ (ʜᴀʟʟᴏᴡᴇᴇɴ ᴋᴜ̈ʟᴏ̈ɴᴋɪᴀᴅᴀ́s, ʜʏᴜɴɢ ʟɪɴᴇ)

Különkiadás, második rész, hyung line :)

Itt is érvényes a kérdés, melyikőjük lett a nyerő?

➽───────────────❥

sᴇᴏᴋᴊɪɴ, ᴍɪɴᴛ ɪsᴛᴇɴsᴇ́ɢ

– Szóval – nevettél fel kissé röfögve a bor mámoros hatása alatt állva –, azt akarod bemesélni nekem, hogy te egy isten vagy? – kuncogtál jóízűen, ám Jin nem tartott veled. Összevont szemöldökökkel figyelte, ahogy szó szerint kiröhögöd, de valahol megértette. Hiszen nem minden ember találkozik egy olyan nagy hatalmú, fenséges lénnyel, mint ő.

Te azonban kiválasztott voltál. Az ő kiválasztottja, akinek az volt a sorsa, hogy mellette uralkodj a világmindenség felett, halhatatlan esztendőkön keresztül.

– Igen, ezt. És nem csak bemesélem, hanem így is van, T/N – hajolt egészen közel hozzád, szinte ajkaitok egymáshoz értek, ám Jin finoman elfordította a fejed. Felemelte bal kezét, ujjai körül arany színben pompázó kis fodrok kezdtek lassú táncot lejteni, amiket te már-már megbabonázva figyeltél.

– Tudsz varázsolni? – tátottad el a szádat őszinte csodálkozással. – Olyan vagy, mint például Zeusz?

– Zeusz?! – horkantott fel gúnyosan. – Képes vagy ahhoz a mennydörgő, felfuvalkodott gyermekgyártó kisiparoshoz hasonlítani? Egy hajszálamban több energia van, mint az ő összes nyamvadt villámában! Nem lehet úgy elbeszélgetni vele értelmesen, hogy ne állandóan önmagát fényezze!

– Akkor tényleg olyan, mint te – simítottad meg arcát kedvesen, huncut vigyorral.

– Igazán? Biztos így gondolja a kisasszony? – tornyosult föléd dominánsan, azonnal felébresztve benned a vágyat. Szemei fényesen csillantak meg, ahogy bőre is izzani kezdett. Lassacskán hanyatt döntött, úgy beszélt ajkaidra. – Én inkább Aphroditéhoz és Árészhoz hasonlítanám magam, ha már nagyon muszáj... Elcsábítom a legszebb leányt a Földön édesen szerelmes szavakkal és tettekkel, majd kíméletlenül győzelmet aratok felette...

ʏᴏᴏɴɢɪ, ᴍɪɴᴛ ᴋɪ́sᴇ́ʀᴛᴇᴛ

Már kiskorodtól kezdve láttad azt a srácot, akit rajtad kívül senki sem.

Yoongi egy szellem volt, egy halott lélek, akit száműztek a halandók világába addig, míg meg nem találja és nem egyesül a párjával, akit az ő életében nem ismert meg... hiszen akkor még nem is éltél.

Születésedtől fogva arra "kárhoztatott", hogy végigkísérje a napjaidat, s talán eleinte utált téged amiatt, hogy nem voltál képes az ő idejébe születni, ám ahogy felcseperedtél, megkedvelt és beléd szeretett... ahogy az el volt rendelve. A végső feladata pedig az volt, hogy amikor téged is elér a túlságosan gyors vég, ott legyen melletted.

Yoongi pedig ott volt, mikor megtörtént a baleseted.

– Hogy érzed magad? – segített fel udvariasan, mire kissé megráztad a fejed.

– Szédülök egy kicsit...

– Ne aggódj, hamarosan elmúlik – mosolygott rád kedvesen, miközben te letekintettél élettelen földi porhüvelyedre.

– Me-meghaltam?

– Igen, kedvesem.

– Mi lesz a családommal? – szomorodtál el. – Hiányozni fogok nekik?

– Biztosan. De ne izgulj, ezek után csak minden jobb lesz.

– Biztos?

– Biztos! – fogta meg mindkét kezed, majd egy utolsót pillantva halott testedre elkezdett húzni egy sokkal jobb világ felé, amelyben már természetfeletti akadályok nélkül lehettek boldogok. Együtt.

ʜᴏsᴇᴏᴋ, ᴍɪɴᴛ ᴠɪ́ᴢɪsᴢᴏ̈ʀɴʏ

Úgy néztél Hoseokra, mintha szellemet látnál. A gyönyörű fiút most nyálkás, csillogó pikkely borított néhány helyen, kéz- és lábujjai között vékony hártya feszült, nyakának két oldalán kopoltyúk díszelegtek, szájában pedig éles fogak termettek, mint a cápáknak. Vérfagyasztó látvány volt, főleg ahogy felegyenesedett eléd a vízből, s kéken világító szemeivel a tiédbe nézett.

– Undorítónak tartasz? – kérdezte halkan, miközben hagyta, hogy végigsimíts kékes-zöldes bőrén.

– Ne-nem... nem tudom... – suttogtad megszeppenve. – Hogy lehetséges ez?

– Minden lehetséges a világon, T/N. És ha te is szeretnéd... akkor veled maradok...

Hosszasan bámultad őt, az emberi, mégis másmilyen vonásait. Nem változott sokat... egyszerűen csak ilyennek született, s képes volt beolvadni az emberek közé némi változtatással önmagán.

– Akarom... – motyogtad, majd hevesen csókoltad meg párod, aki örömködve fonta össze karjait derekadnál.

– El sem tudod képzelni, mennyire boldoggá tettél!

– Csak tudod, mit bánok?

– Mi-mit? – rezelt be kissé Hoseok, mire csipkelődve elvigyorodtál.

– Azt, hogy nem egy habfiú vagy!

– Miért, tán halfarokkal szexisebb lennék? – villantotta ki cápafogait. – Akkor bizony nem lenne ekkora az igazi fark-

– Jó-jó, elég lesz! – nevettél fel, rögtön betapasztva a száját.

– Ne légy zavarban, édesem, hiszen láttad már, sőt... érezted is...

ɴᴀᴍᴊᴏᴏɴ, ᴍɪɴᴛ ʙᴏsᴢᴏʀᴋᴀ́ɴʏᴍᴇsᴛᴇʀ

Kim Namjoont mindenki csak egy egyszerű, mégis furcsa eladónak gondolta, hiszen a magas, vonzó férfi gabonapehely és zacskós leves helyett különféle titokzatos, bódító illatú növényeket árult, amelyek azonnal elkábították az ember érzékeit, ahogy belépett az üzletébe.

Ám ettől függetlenül Namjoon igenis óvta a kilétét, senkinek nem volt az a gyanúja vele kapcsolatban, hogy esetleg tényleg köze van a hókuszpókuszhoz. Magas rangú boszorkánymester volt, lassan háromszáz éves, a múltban pedig akadtak is tanítványai, akikből szintén neves boszorkányok és boszorkánymesterek váltak.

A mostani te fogsz majd lenni, de erről neked fogalmad sem volt. Egyszerű lány voltál, érdekelt az asztrológia, a mágia és minden egyéb misztikus dolog, ami a te környezetedben annyit jelentett, hogy furcsának könyveltek el. Ahogy Namjoont is, aki szintén érdekelt téged... romantikus értelemben is.

– Szervusz, Nam! – léptél be a kis boltba, mélyet szippantottál a körülötted terjengő illatokból.

– Szép jó reggelt, T/N! – köszöntött barátságosan, mint mindig. Vele úgy érezted, megtaláltad a lelki társadat, akivel bármiről elcseveghettél.

– Mi újdonság van mára? – léptél a titeket elválasztó pulthoz.

– Tudod, szeretnék neked adni egy könyvet. Ha tényleg érdekel a boszorkányság, nagyon jó hasznát fogod venni – mosolyodott el mindentudóan, azzal eléd is tolt egy régi, nagy, itt-ott szakadt bőrkötéses olvasmányt. Amint kezedbe emelted, s megérezted súlyát, boldogan vigyorodtál el.

– Ó, Nam, köszönöm szépen!

– Igazán nincs mit – viselkedett sejtelmesen, aminek pár nap múlva te is megtudtad az okát: boszorkányvér folyt az ereidben.