Part 2! :)
➽───────────────❥
ᴊɪᴍɪɴ
Már mióta az eszedet tudod, Jiminnel élsz. Mivel az évek során nem számíthattál másra rajta kívül, ő volt számodra az édesapád, az édesanyád, az egyetlen testvéred és legbizalmasabb barátod is egyben... és időközben a kiszemelteddé is avanzsált.
Boldog és jó életed volt mellette mindig is, főleg miután kezdtétek megérteni egymás nyelvét. Ám ez nem azt jelentette, hogy már örökre vele maradsz, hiszen az állítólagos szüleid hirtelen feltűnése némi problémát okozott. Apukádék ugyan hálásak voltak a fiúnak, viszont egyáltalán nem akarták, hogy ezek után is Jiminnel legyél... ez pedig némileg igencsak rossz színben tüntette fel őket a szemedben.
– Sajnálom, de nem mehetek – pillantasz szüleidre elszánt tekintettel. – Jimin az életem szerves része, és egyáltalán nem szeretném, hogy innentől ne legyen az. Itt maradok vele – fordulsz Chim felé, majd koreaira váltasz, miközben közelebb húzódsz hozzá –, mert nekem te vagy az egyetlen.
ᴛᴀᴇʜʏᴜɴɢ
Mikor Taehyung megmentett a rablók karmaiból, még csak egy sírós, félénk kislány voltál, akinek fogalma sem volt, hová lettek a szülei. Taenek mindig is vajszíve volt, így hát fel sem merült benne, hogy esetleg egyedül hagyjon. A családja is szívesen befogadott, onnantól kezdve pedig a fiú életed igaz hercegévé lépett elő.
Habár volt néhány év köztetek, ahogy szépen növekedtél, egyre nehezebben lehetett tagadni, hogy semmi más nincs köztetek a testvéri szereteten kívül. Amint elérted a felnőttkort, Taehyunggal közösen kirepültetek a családi fészekből, s kerestetek magatoknak egy másikat, amelyben csak ketten voltatok.
Legalábbis, ezt hittétek, ugyanis hosszú évek kutatása után végre rád találtak rég elvesztett szüleid.
Nagy volt az öröm, amikor pedig felvetették, hogy menj velük egy kis időre haza, ugyan kétségbeestél, de Tae megoldotta, hogy többé sose szakadhassatok el egymástól: végre megkérdezhette édesapádat, áldását adná-e arra, hogy megkérje a kezed.
A válasz mindkétszer igen volt. Előbb apukádtól, és később tőled is.
ᴊᴇᴏɴɢɢᴜᴋ
Őszintén szólva, nem ilyennek képzelted el a találkozást a szüleiddel. Hiába örültél nekik nagyon, a vádaskodásuk és ellenszenvük Jungkook felé túlment minden határon.
Mikor először feltűntek, csupán egy köntösben nyitottál ajtót, Kook pedig a hálószobából kiabált ki (egy tökéletes szeretkezést követően még meztelenül), hogy kik azok. Természetesen amikor kiderült, hogy egy idősebb fiúval élsz - és hálsz - együtt, aki ráadásul részt vett a nevelésedben, a szüleid rendesen kiakadtak. Mindenképpen haza akartak magukkal vinni, hogy "normális" embert csináljanak belőled, amin pedig te háborodtál fel.
– Lehet, hogy maguk a szüleim, de sajnos nem ismerem önöket – húztad össze a szemöldököd morcosan. – Ha ténylegesen azok lennétek, örülnétek, hogy ilyen jó életem van és, hogy boldog vagyok!
VOUS LISEZ
ʙᴏʏᴢ ᴡɪᴛʜ ғᴜɴ » bts reactions II.
Fanfiction💌ʜᴀsᴢɴᴀ́ʟᴀᴛɪ ᴜ́ᴛᴍᴜᴛᴀᴛᴏ́: ↪ olvass és szórakozz jól! ↪ ha van ötleted és szeretnél kérni részt, írj privátban! ▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂ 2021. márc. -