Keserédes Álmok

4.fejezet

-         Mégis, hogy érted azt, hogy eltűnt? – néztem rá nagy szemekkel, és a kétségbe esés első hullámai szorongatták a torkomat.

-         Szerinted ezt hány féle képen lehet érteni?- kérdezte kötekedően.

-         Hol láttad utoljára? – kérdeztem a szememet forgatva.

-         Otthon volt kb még 2 órája, elmentem valahova és mire visszaértem nem volt ott.

-         Nem lehet, hogy csak sétálni ment vagy hasonló…

-         Ne nézz hülyének, kérlek. - mondta lenézően. - csak új vagyok itt, nem pedig idióta.

-         Jól van, higgadj le. Körbe telefonálok, hátha látták valahol. – Jamie idegesen beletúrt a hajába és azon kaptam magam, hogy szinte tátott szájjal bámulom ezt a mozdulatot. Mi van velem?  

-         Kösz. – mondta olyan hanglejtéssel, mintha azt mondta volna, dögölj meg. Imádom, hogy ilyen kedves.

-         Ne legyél ilyen hálás, hogy segítek. -  szúrtam közbe mint egy mellékesen.

-         Nem, ne haragudj, tényleg kösz, csak zaklatott vagyok. – egy halvány mosolyt engedett meg felém, és én valamiért hittem neki.

-         Megértem. – mosolyogtam rá vissza. Gyorsan hátra szaladtam, hogy felhívjam Violettet. Az első csengés után felvette, ami azért elég rekordidő, legalábbis hozzám képest.

-         Szia Kate! Jó, hogy hívtál megjöttek az eredmények a portréról és még bonuszba megtudtam egy igazán érdekes dolgot. – kezdte olyan izgatottsággal a hangjában, amit ritkán hallok.

-         Hallgatlak.

-         Szóval igazad volt, a kép vérrel készült és a még érdekesebb, hogy ma reggel a család telefonált, hogy egy kedves férfi visszahozta Cameront hozzájuk épségben.

-         Hogy mi?- kérdeztem teljesen elképedten. Eszembe jutott, ahogy Cameron élettelenül esik össze a parkolóban. – Az lehetetlen. Meghalt.

-         Ezek szerint mégsem, és az a sejtésem van, hogy az igazi Cameron tényleg él, téged pedig megtévesztettek.

-         De mégis hogyan? – kérdeztem értetlenkedve. Majd az eszembe villant, hogy Keith azt mondta alakváltók jönnek felénk. – Violett ezzel kapcsolatban még vissza hívlak, de lenne egy kérdésem.

-         Igen?

-         Jamest nem láttad? Itt van a testvére és eléggé aggódik.

-         Kate, James ma bejött hozzám, és azt mondta ne mondjam el senkinek, csak neked, hogy elmegy pár napra. – Violett hangja félelemtől csengett.

-         És ezt miért így közlöd?

-         Kate…..Jamesnek nincs testvére. – azt hiszem jó pár árnyalatnyit sápadtam, ahogy óvatosan kilestem a még mindig ugyanott toporgó Jamiere.

-         Akkor, ki áll az üzletemben? – kérdeztem halkan, és közben a Browningom kibiztosítottam.

-         Nem tudom. – mondta Violett rettegő hangon.

-         Most leteszem.

-         Kate… - leraktam. Egészen közel lapultam a falhoz. A Browningot, erősen markoltam és a föld felé tartottam. Hirtelen lépések zaját hallottam közeledni. És akkor bevillant miért éreztem olyan hidegnek és élettelennek. Azért mert ő már eleve halott. Vámpír, vagy legalábbis valami torz formája annak. Nem lehet olyan öreg és erős ahhoz, hogy a napfényben sétáljon, mert azt már régen kiszúrtam volna. A lépések vészesen közeledtek és mielőtt ide ért volna, kiugrottam rejtekemből és egyenesen a szívére céloztam. Arca döbbenetet sugárzott, és úgy nézett mintha nem tudná, mi történik.

-         Ne játszd meg magad, tudom, hogy semmi közöd Jameshez. – mondtam, a hangomba fokozatosan nyugodtság ömlött szét. Mindig ezt érzem mielőtt meg húzom a ravaszt. Semmit. Most is éppen ez az üresség terjedt szét a testemben, és bár gyönyörű arcát látva megremegett a gyomrom, ki kellett zárnom. Hirtelen kiütötte a fegyvert a kezemből. Ezen azért meg lepődtem, mert nem ezt vártam. Ha most megöl, akkor az abszolúte a saját hibámból lesz. Szép is ez a dolog, amikor felfedezek új hibákat magamban, csak kár, hogy ez mindig éles szituban történik. Ilyen az én formám.Jamie hideg kék szemeit rám emelte, és lassan végig mért. A szívem a torkomban dobogott, vártam, hogy mondjon valamit. De nem szólalt meg. Lustán elindult felém, kezeit az arcomhoz emelte, még közelebb jött, meleg lehelete csiklandozta a bőröm. Ahogy kinyitotta a száját, éles szemfogain megcsillant a fény. Végem, gondoltam. Kezeit a torkomra szorította, és a fülemhez hajolt, lassan beszívta majd kifújta a levegőt. -         Na, félsz már? -         Nem. –préseltem ki a szavakat a fogaim között. -         Hiba. – mondta tárgyilagosan mintha csak egy vizsgán rontottam volna el a választ. -         És te? – kérdeztem tőle halkan, mert a levegőm kezdett elfogyni és ennek igencsak éreztem a hatását. Mindenestre még volt annyi erőm, hogy a késeim elő rántsam az övemből, minden esetre fel kell készülni és ma különösen hálás voltam, hogy felcsatoltam őket. Egy hirtelen mozdulattal kiszabadítottam őket és Jamie karjába szúrtam. Szisszenve rántott el a sérült kezét, ezzel én a földre rogytam és élesen szívtam be a levegőt, ami életmentően áramlott szét a mellkasomban. Nem maradt sok időm élvezni a szabadságot, mert Jamiet nem halálosan sebeztem meg. Talpra álltam, és közben a Browningom is vissza szereztem. Újra én vagyok fölényben. Közelebb sétáltam Jamiehez, de azért a szükséges távolságot megtartottam. -         Mi vagy te? – kérdeztem tőle. Még mindig vérző karját fogta, de a szemei engem bámultak. -         Ezt akár én is kérdezhetném. – nevetett fel keserűen. -         Nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdezhess. szóval nyisd ki a szép szád és felelj. Mi vagy te? -         Csodálom, hogy még nem jöttél rá. Bár azt biztosan tudod, hogy nem egy sima vámpír. – mondta és a hangjában jókedv csillant. Ez élvezi ezt. Döbbentem rá, és ettől egy pillanatra meginogtam. -         Drága Kate- nevetett fel hangosan. Amivel igencsak meglepett a helyzetét látva. – A legrosszabb rémálmod vagyok. Igazad van, James nem a vér szerinti testvérem. James vérfarkas, sajnálom, hogy én közlöm veled ezt a hírt. – a kezem kezdett elfáradni attól, hogy a fegyvert már percek óta Jamiere fogom, és ez a hír csak még inkább kiakasztott. -         Miért higgyek neked? – kérdeztem tőle, de valahol mélyen éreztem, hogy igazat mond. -         Azért Kate, mert én is vérfarkas vagyok, ugyan az az alfa alakított át minket. És mindketten őt keressük. -         Miért mondtad, hogy eltűnt? -         Szebb lett volna, ha magadtól jössz rá, micsoda is ő valójában. -         Miért, támadtál meg? – kérdeztem, de a fegyvert már lejjebb engedtem. -         Az utcán is érezni lehetett volna a fegyvered bűzét, és hallani azt, ahogy a szíved őrült iramban elkezd verni, és hallottam azt is, amit a kedves barátnőd mondott. Szóval, ha nem cselekszem, egyszerűen golyót eresztesz belém. - mondta az egészet úgy mintha csak teázgatnánk. Véglegesen letettem a fegyvert. Tudom, hogy nem ugrik nekem még egyszer. Leültem mellé a földre és csak bámultam magam elé. -         Vámpír és alakváltó egyszerre? Hogyan? -         A gazdám szerette megosztani a dolgait a vérállatokkal. Egyszer úgy esett a dolog, hogy egy vérfarkas messzire ment, és majdnem meghaltam, a gazdám pedig gyengéd érzelmeket táplált irántam így megharapott. Mikor újra felkeltem egy érdekes hibrid lettem. – köpni, nyelni nem tudtam. Az egyetemen tanultunk hibridekről, de összesen, ha 3 eset van számon tartva. -         Miért jöttél ide? Hozzám? Főleg ha tudod, hogy hol van James. -         Két okból. Nem tudom hallottad e, de hordák jönnek Savannahba. Biztosan tudjuk, hogy az egyik hordában ott van az alfa, aki engem is és Jamest is megcsócsálta. És egy egész hordával nem bírunk el ketten, ha rosszra fordulnának a dolgok. -         Miért segítenék neked?- kérdeztem. -         Nem nekem. Jamesnek.   -         És a másik ok? – kérdeztem tartva a választól. -         Valami feléd húz, nem tudok nem rád gondolni. – mondta csendesen miközben a földet bámulta. Én pedig csak még inkább össze zavarodtam. Én is éreztem ezt a vonzalmat, de azt hittem, hogy csak egyszerű kémia. Gondolom az ilyen hibrid lényeknél nincs egyszerű kémia.        Sziasztok!:) ez a legelső történetem itt, és eléggé izgulok mindig amikor feltöltök egy-egy új részt, de látom, hogy azért vagytok egy páran akik olvassátok és nagyon nagyon hálás lennék, hogy ha írnátok egy-két vissszajelzést, hogy tudjam van-e értelme folytatnom a történetet, vagy hogy egyáltalán tetszik e nektek. Köszönöm  <3