Keserédes Álmok

6.fejezet

Döbbenten álltam az előtérben és bámultam az egyre távolodó fekete kocsi után. Nem értem miért, de a fekete sötétített ablakos kocsi velejárója a rosszfiúknak. Biztos ezzel akarják az orrod alá dörgölni, hogy márpedig az ő farka nagyobb és kicsinál, ha épen úgy tartja kedve. A két ajtós szekrény ember sem lesz puszi pajtásom, de ez a dolog, hogy ’ híres hibrid ’ ez azért elbizonytalanított. Még sosem hallottam Jamieről korábban, és bár nem igen vagyok otthon, a feketepiacon, azért akadnak kapcsolataim, akik sűrűn forognak az alvilági körökben. Talán nem ártana utána tudakoznom ki is ő valójában, akár az is lehet, hogy Jamest eltette láb alól, hiszen miért kéne neki hinnem? Sosem láttam arra utaló jeleket, hogy James vérfarkas lenne, talán ilyen jól rejtegeti? Nem tudom, talán a legjobb az, ha felhívom. Hiába hívtam a rögzítő kapcsolt, kényelmetlen érzés fogott el, ha arra gondoltam, hogy veszélyben van. Fiatalabb nálam és mégis vonzódom hozzá, pedig életemben nem hittem, volna, hogy egy fiatalabb pasi fog tetszeni. Sosem mondtuk ki egymásnak ezt hangosan, de ott volt köztünk egy bizonyos bizsergés, az a feszültség a levegőben. Szerelem? Lehet, bár kétlem, egyszer voltam szerelmes és összetörték a szívem, amit azóta sem hevertem ki.11 óra van, de én mégis úgy érzem mintha már egy nap telt volna el, pedig össze kell rángatnom magam, mert a vevők csak most fognak érkezni. Órák teltek el anélkül, hogy bárki is jött volna, próbáltam elfoglalni magam ezért el kezdtem átnézni az újonnan küldött dolgokat. Rengeteg váza, doboz és hasonló csecsebecsét küldtek, de egy dolog ragadta meg a figyelmem. Egy könyv, nagyon régi lehetett, a lapjai sárgák itt-ott szakadtak és a betűk s fakóak voltak rajta. A borítója finoman kézzel készült és nagyon gondosan megmunkált volt. Nem tudom, hol találhatták, de ez már múzeumi darab lehetett. Ahogy megtapintottam, energiák cikáztak végig az ujjaimon, ez egy bűbájos könyv, szakadt rám a felismerés. Óvatosan kinyitottam, és a poros, sárgás és szakadt első lap után, szinte egy szempillantás alatt a lapok összerendeződtek és úgy álltak szépen sorban mintha most jött volna a nyomdából. A varázs könyvek sajátossága ez, hogy csak annak fedik fel valójuk igazát, aki erre méltó. Sosem gondoltam magam bűbájosnak, a vámpírvadászat csak munka, és ha éreztem is valami különeset azt nem tudtam be nagyon másnak, mint véletlennek, hogy van némi érzékem felismerni a parákat. De könyv nem tévedhetett, egy varázs könyv egyáltalán nem téved. Csak ültem bután a padlón és bámultam a könyvet, ami úgy döntött, hogy bennem valami nem átlagos. Na jó, ez enyhe kifejezés, valami nem kóser itt de nagyon. Belelapoztam végtére is csak nem árthat, nem? Kitudja, bátraké a szerencse. Ahogy néztem a lapokat, annak ellenére, hogy más nyelven íródott értettem, a sorok képekké álltak össze, mintha egy filmet néznék. És ezek a képek egy történetet meséltek, egy fiatal nő volt az első, amit láttam, hosszú fekete haja a derekát verdeste, hófehér bőre ragyogott, és smaragd zöld szemekkel nézett valamit a távolban. A következő képek azt mutatják, hogy a nő egyre hatalmasabbá válik, az ereje duzzad, aztán hirtelen valami megváltozik, és egy férfi is előkerül. Furcsán van ábrázolva, mert farkas bőr van a testén, és mégis vámpír agyarai vannak, majd hirtelen igazi farkassá változik, s azt követően vámpírrá.  A könyv egy hibridről és egy nagyhatalmú nőről mesél. Becsuktam és elgondolkodva bámultam magam elé. A múltat mesélte el? Vagy a jövőt? Nem tudom, nem akarok ezzel foglalkozni, elég problémám van így is. Lerakta a könyvet és felálltam, hogy bezárjak, későre járt és én megbeszéltem Jamievel a találkát. Beültem a kocsimba, Jamie ott várt rám a házuk előtt. Vagy érezte, hogy jövök, vagy itt álldogál órák óta. Nekem mindegy a lényeg az, hogy itt van.  Behuppant mellém az anyós ülésre és bódító illata csapta meg az orrom. Nem is tudom mikor éreztem utoljára ilyen isteni illatot, nem tudnám meghatározni mire hasonlított. Valószínűleg látványosan, bambultam és szimatoltam, mert Jamie nagyon furán nézett rám, én pedig észbe kaptam és akár mennyire is utáltam, akaratom ellenére a vér az arcomba szökött, borzasztóan idegesít, hogy folyton lányos zavarba hozz. Mintha megint óvodás lennék.