Hívj fel - IOV ff.

4. Fejezet

A Hunorral való vásárlás mind a három napomat kitette, így úgy aludtam utolsó nap, mint a bunda. A nagy nap reggelén arra ébredtem, hogy anya a földszinten a tányérokkal csörög. Szuper... Viszonylag frissen ébredtem, és az első gondolatom az volt, hogy hurrá, itt a nyári szünet. Aztán pár másodperc múlva kifulladva a zuhantam vissza a párnára, mikor eszembe jutott az IOV, ami a következő két hetemet fogja kitölteni.

Felálltam, és gyorsan átöltöztem: egy sima fehér, rövidujjú pólót vettem fel, meg egy kényelmes farmert. A lila bőröndöm ott állt a sarokban, és provokálva nézett rám, tetején a melegítőmmel. Sóhajtva magamra kaptam azt is, aztán valahogy sikerült leráncigálnom a bőröndöt a lépcsőn, igaz, olyan zajjal, hogy anya, apa és Hunor is felébredtek rá.

- Mire készülsz, Tori? - kérdezte gyanakodva anya.

Sóhajtva fordultam felé.

- Megyek az IOV-ra - magyaráztam türelmesen. - Elfogok egy buszt, és odavitetetem magam a suli elé.

Már mentem volna ki az ajtón, de anya a fejét rázta.

- Nem, Tori. Én foglak elvinni a kocsival - jelentette ki gondolkodás nélkül.

Hitetlenkedve meredtem rá, miközben a kis hátizsákomat a földre ejtettem meglepetésemben.

- Hogy mi?! - kérdeztem olyan hangon, hogy Hunor akaratlanul is hátrált egy lépést. - Anya, 17 éves vagyok! Tudod, milyen ciki lesz, ha te viszel el?

- Szeretnék váltani pár szót Kállai igazgatónővel. Ugye ő is ott lesz? - anya teljesen figyelmen kívül hagyta a kérdéseimet, mint mindig, amikor nem értettünk egyet.

Sóhajtottam egyet, majd a vállamra kaptam a táskámat.

- Igen, ott lesz - ez felért egy beleegyezéssel. Anya elégedetten bólogatott, és elindult felöltözni, apa pedig esetlenül, kitárt karokkal lépett oda elém.

- Sok szerencsét kölyök - ölelt át, és közben a fülembe suttogta: - Ne hagyd, kérlek, hogy anyád veletek együtt szálljon fel a buszra!

Felkuncogtam, és kibontakoztam az ölelésből.

- Úgy lesz - aztán Hunorhoz fordultam: - Na, bátyus, te már el sem köszönsz?

- Gyere ide, hugi! - ölelt magához szorosan. - Nyerd meg az IOV-ot!

- Úgy lesz! - vigyorogtam rá, miközben anya hangja harsant a hátam mögül.

- El fogsz késni, Tori!

- Megyek már - dohogtam, megragadtam a bőrönd fogantyúját, és a bejárati ajtó felé igyekeztem. Még egyszer hátrapillantottam, és odaintettem Hunornak és apának, mielőtt anya - nem túl udvariasan - becsukta az ajtót az orrom előtt.

Egész úton szorítást éreztem a mellkasomban. Biztosan a stressz okozta. Szuper belépő végül is: anyám fuvaroz az első IOV-os eseményemre. A kocsiig vezető úton még kétszer megemlítettem anyának, hogy egyedül is el tudok majd menni, de mikor láttam, milyen erővel nyomja be a kocsikulcsot a kulcslyukba, inkább jobbnak láttam, ha elhallgatok.

A suli előtt egyébként nem gyűlt össze az a tömeg, amit bizonyára Kató elvárt a diákoktól. Viszont már az utca végéről látszott a hatalmas felirat, amelyet két fiú és egy lány tartott a levegőbe a suli előtt:

HAJRÁ BOSNYÁK GIMI!!! - hirdette óriási, lila betűkkel a tábla. Amint meglátta az autónkat, az egyetemistának kinéző lány, aki két lila csíkot festett az arcára, elengette a feliratot, és ugrándozni kezdtett.