Hívj fel - IOV ff.

2. Fejezet

Hát, az biztos, hogy mindenre számítottam, csak arra nem, amit odabent találtam.

Kezdettől fogva furcsa volt az egész. Kató nem a szokásos vérfagyasztó modorával ültetett le bennünket az asztala előtt álló székekre - jó persze, most sem volt egy angyal, de valahogy lágyabb volt a hangja. Rosszat sejtve ültem le a jobb szélső székbe, és körbenézve láttam, hogy a többiek is így vannak ezzel.

- Gyerekek - kezdte Kató, attól az egyszerű ténytől eltekintve, hogy már nem igazán vagyunk gyerekek. - Sikerült. Újra sikerült!

Összevontuk a szemöldökünket.

- Már megbocsásson tanárnő, de... miről is beszél egész pontosan? - kérdezte értetlenül Valter.

- Hát az IOV-ról! - tárta szét a karját a tanárnő. Látta, hogy egyikünknek sem csillant fel a szeme, úgyhogy gyors magyarázatba fogott. - Az IOV-ról! Az Iskolák Országos Versenyéről. Letti, te minden bizonnyal emlékszel - pillantott a lányra, akinek ekkor eszébe jutott valami.

- Az IOV? - kérdezte izgatottan. - Az az IOV?!

- Hány IOV-ot ismersz, drágám? - kérdezte szurkálódósan Kató. Letti pirulva húzta össze magát. - Az Iskolák Országos Versenye, röviden csak IOV, egy nagyszabású vetélkedő az ország gimnáziumai között. Különböző, csapatos vagy egyéni feladatokban mérik össze a tudásukat az iskolák, jobban mondva az iskolák által kiválasztott 4 versenyző. Ahogy Letti bizonyára tudja - pillantott a lányra - A Bosnyák Zsófia Gimnázium 3 évvel ezelőtt már bejutott erre a versenyre, csakhogy...

- Már az első akadálynál kiestek - suttogta Letti. Amikor kérdőn néztünk rá, megvonta a vállát. - A nővérem, Belli is versenyzett. Nagy csalódás volt neki, és a csapattársainak.

- Kik voltak azok? - kérdeztem.

- Harmad Bella, Érték Tamás, Bak Rózsa és Kazsari Csillag - sorolta fejből Kató a számomra ismeretlen neveket. - Jó esélyekkel indultak, Bella kiváló természettantárgyakból, Csillag és Tamás sportoltak, Rózsa pedig minden humán - és reáltantárgyat jól bírt. Mégis elbuktak, holott minden esélyük megvolt akár a győzelemre is.

- Elnézést, igazgatóasszony, bátorkodhatom megjegyezni, hogy talán a csapat idei összetétele nem éppen a legkedvezőbb? - kérdezte a szokásos precíz modorában Will. Felsóhajtottam. Kató is.

- Tudod, kedves Vilmos, a tanári karból is sokan jelezték és ellenezték a döntésemet, miszerint a négy tagból háromnak súlyos konfliktusa legyen. Tudomásul vettem, de nem változtatom meg a döntésemet. Hogy miért? Mert már ismerlek annyira titeket, hogy tudjam, jól bírjátok a nyomást, és képesek vagytok félretenni a múltat a diákok kedvéért. Habár tudom, hogy ezzel nagy kockázatot vállalok, hogy ennyi vasat tartok a tűzbe, de megkockáztathatnám azt is, hogy most a győztes csapatot indítom útjára.

Mindannyian hallgattunk. Hirtelen olyat éreztünk, amely a Bosnyák nem sok tanulójának adatik meg - szembesültünk Kató bizalmával. A régiek elszúrták, és most nekünk kell feltakarítanunk utánuk. Tavaly télen még nyűgnek éreztem volna ezt... most viszont úgy éreztem, kell valami, amivel lefoglalhatom magam.

- Hol lesz az IOV? - kérdeztem hirtelen.

Letti és Will úgy bámultak rám, mintha megbolondultam volna. Nem viszonoztam a pillantásukat, inkább minden idegszálammal Katóra koncentráltam.

- Ezt egészen addig nem lehet tudni, amíg meg nem érkezik a busz az iskola elé három nap múlva.

- Mi van?! - döbbent le totálisan és nem túl udvariasan Valter. Mindenki rá bámult, mire észbe kapott. - Úgy értem, hogy mondta? - vette fel a kisangyal pózt, mire mind elnevettük magunkat. Még Kató is elfolytott egy mosolyt.