Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

1. Sötétség

[Név] rengeteg energiát ölt az esküvőjének megszervezésébe. Bár elsőre tűnt nehéznek, nem kis feladat volt. Helyszín, ruha, torta, meghívok, vendégek, és még sok - sok egyéb dolgot kellett elintéznie. Arra vágyott, hogy azon a bizonyos napon minden tökéletes legyen.

Aznap is ezzel volt elfoglalva. Annak ellenére, hogy tavasz volt, az égen szürke felhők gyülekeztek, és az utca vizes volt, és csúszós a korábbi esőtől. [Név] éppen a virágboltba tartott mikor megcsörrent a telefonja. Egy pillanatra megállt, és előhalászta a zsebéből a készüléket. A kijelzőn egy ismeretlen telefonszám virított. Lehet, a helyszín miatt hívnak gondolta a lány, ezért hát fölvette.

– [Név]? Te vagy az? – kérdezte egy ismerős hang, mire az említett kezéből majdnem kiesett a telefon. Az izgatottságtól remegő hangon szólalt meg.

– To… Todoroki?

– [Név]! Rég beszéltünk!

– Na igen, jól eltűntél, miután megkaptuk a hősengedélyt – nevette el magát.

– Ja, igen, ne haragudj – felelte a fiú. – Pár napra visszajöttem a városba, nem lenne kedved összefutni, vagy ilyesmi?

A lány szeme felcsillant az ötlet hallatán, hiszen már tényleg hiányzott neki régi barátja. A fiú az UA elvégzése után egy másik városba költözött, ott pedig híres hőssé vált. [Név] sokszor hallott róla a hírekben, de személyesen már évek óta nem látta.

– De, nagyon jó lenne! – mondta vidáman.

– Mikor?

– Ma délután? Négykor végzek.

– Oké, ma jó nekem. Akkor találkozzunk abban a kávézóban, ami nem messze van a sulitól. Tudod, ahova régen annyit jártunk!

– Oké, akkor ott. Szia, [Név] – azzal letette. A lány a zsebébe mélyesztette a telefont, majd folytatta az útját a virágárus felé. Az órájára pillantott. Négyig még bőven van időm gondolta.

Az üzlet előtt megállt. Begónia virágbolt állt nagy, pirosas színű betűkkel a falon. Ahogy belépett, az ajtó feletti csengő csilingelni kezdett. Körbenézett a helyiségben. Több polc tele volt pakolva színes virágokkal, amiket a lány gyönyörűnek talált. Viszont vásárlók nem voltak sokan. Csak egy anyuka, a két gyerekével, egy barna inges, kopaszodó férfi, meg egy nő, aki kötényt viselt, és a virágokat rendezgette. A lány érkezésére a bejárat irányába kapta a fejét. Letette a virágot, ami a kezében volt, és [Név] - hez lépett.

– Segíthetek? –érdeklődött mosolyogva.

– Konnichiwa – köszönt. – Hamada Harukát keresem, úgy tudom, az övé az üzlet.

A nő a kötényébe törölte a kezét, majd a lány felé nyújtotta.

–Én vagyok az. Miben segíthetek?