Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

Epilógus

Mire beköszöntött a tavasz, már minden készen állt az esküvőre. Nem hívtak sok mindenkit, csak a szülőket, Minát és Kirishimát. Végül sem Bakugo, sem [Név] nem akart nagy felhajtást. Persze Mina ott volt, amikor a lány kiválasztotta az esküvői ruháját. Úgy tett, mintha válogatna, pedig már akkor tudta, hogy mit fog választani, mikor beléptek az üzletbe. A ruha még mindig ott volt, mintha csak a lányra várt volna. Ahogy felpróbálta, úgy érezte, nem tévedett, amikor erre esett a választása. Tökéletes volt.

~•~

– [Név], olyan szép leszel! – döntötte barátnője vállára a fejét Mina.

– Kösz, Mina – mosolyodott el [Név]. – Meg amúgy… Minden mást is.

– Jajj, ne viccelj már, csajszi!

Ayame boldogan figyelte a két lányt.

– Mina, [Név], én most… Mindjárt jövök.

– Oké, anyu! – bólintott a lány.

Ayame kiment a szobából, és elindult megkeresni a lánya vőlegényét.

– Öhm, Bakugo, egy pillanatra. Beszélhetnénk?

Katsuki felkapta a fejét.

– Velem?

– Jajj, ne szórakozz már, mégis hány Bakugo van itt? – tette fel a költői kérdést, majd Masaru - ra pillantott. – Mármint úgy értem… Szóval nyilván nem az apáddal akarok beszélni! Nem mintha bajom lenne vele, csak… Édes istenem, csak gyere ki!

– Mi az? – támaszkodott a falnak a szőke.

– Csak azt akartam mondani, hogy… Szóval én… Szóval igazából örülök, hogy a lányom veled van. Tudom, hogy azt mondtam, hogy… Hogy nem kedvellek, és ez így is van, de azért… Boldoggá teszed a lányomat, és azt hiszem, csak ez számít ­vonta meg a vállát. – De ezért ha megbántod, akkor nem állok jót magamért! – emelte fel az ujját fenyegetően.

– Tudom – bicentett a fiú. – De nem áll szándékomban megbántani. Vigyázni fogok rá.

– Vigyázz is! – mondta, majd sarkon fordult, és elment.

Bakugo a lány felé nyújtotta a kezét. Ő elfogadta azt, és hagyta, hogy újdonsült férje a táncparketre húzza. Megálltak a meghatottan pislogó emberek gyűrűjében. [Név] a fiú nyaka köré fonta a karjait, aki a derekánál fogva húzta közelebb magához.

– Olyan fura…

– Mi? – vonta fel a szemöldökét a fiú.

Olyan halkan beszéltek, hogy csak ők hallják.

– Olyan mintha… Már vagy húsz év eltelt volna, mióta megkérted a kezem. Annyi minden történt, Katsuki!

Bakugo felmordult.

– Az már elmúlt. Nem akarok róla beszélni.

– Felejtsük el? – kérdezte [Név], óvatos mosollyal.

– Ez nem vicces! – A fiú a lány nyakába fúrta a fejét. – Nem akarom, hogy megint elfelejts…

– Nem áll szándékomban – suttogta, majd végig simított Bakugo szőke tincsein. – Szeretlek…

VÉGE