Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

8. Elveszett

– Szerinted… Rám haragudott meg valamiért? – kérdezte, és csodálkozva vette észre, hogy sírni kezdett.

– [Név], nem mondom, hogy erre nincs esély, hiszen tudod milyen Bakugo, a semmin is meg tud sértődni. De nem hiszem, hogy akkor elment volna.

– Arra gondolsz, hogy valami baja esett? – szipogta a lány.

– Nem, dehogy is! Nem úgy értettem. Talán csak… Nem tudom, [Név]. Lehet, hogy majd hazamegy.

– És ha nem?

– Akkor megkeressük. Minden oké lesz, [Név], ne sírj, hallod?

– Nem… Nem sírok – törölte mega szemét. – Kösz, Kirishima.

– Nincs mit. Szia! – azzal letette. A lány még hosszú percekig meredt maga elé némán, majd megrázta a fejét, mintha ezzel csak elűzhetné a gondolatot, hogy Bakugo otthagyta, és soha többet nem jön vissza.

– Ne már, [Név], csak túlreagálod! – korholta meg magát. – Jézusom, biztos csak valami dolga volt! – nevetett fel kínosan.

– Nekem is rengeteg dolgom van – motyogta maga elé, és el is indult, hogy valami feladatot keressen magának, amivel elterelheti a gondolatait.

Ez valamennyire sikerült is neki. Kitakarította a házat, elment a hősügynökaséghez, hogy megérdeklődje, tudná - e folytatni az eddigi munkáját, és a szüleihez is elment.

Bekopogott, de amíg arra várt, hogy ajtót nyissanak, eszébe jutott, hogy ez talán nem volt a legjobb ötlet. Az anyjának fel fog tűnni, hogy valami van, és egyelőre nem akarta ezt megbeszélni vele. Tudta, hogy azzal csak azt érné el, hogy a nő még kevésbé kedvelné a barátját. De már nem fordulhatott vissza.

– Drágám! – ölelte meg Ayame, mikor meglátta. – Gyere be! Apád még dolgozik. Összekészítettem a ruháidat, gondolom újra Bakugo - hoz költözöl – húzta el a száját.

[Név] bólintott, majd leült az asztalhoz.

– Kösz, anyu – erőltetett mosolyt az arcára.

– És mi van azzal az idegbeteg barátoddal?

– Anyu! Katsuki, ő… Jól van.

– Hogyhogy nem jött?

– Öhm… Dolga volt. Az ügynökségnél.

– Értem. Kérsz valamit inni?

– Nem, köszi – rázta meg a fejét a lány. – Todoroki elmegy.

– Tényleg? – vonta fel a szemöldökét a nő, miközben ő is helyet foglalt. – Hogyhogy? Azt hittem marad még egy kicsit!

– Azt mondta, hogy így a legjobb – vonta meg a vállát.

– [Név], amit tegnap előtt mondtam… Hogy örülök, hogy Bakugo - val vagy. Azt komolyan gondoltam. Úgy értem, ha te boldog vagy vele, akkor én nem szólok bele. Nem kedvelem, de… Talán nem kellett volna annyira erőltötnöm azt a Todoroki dolgot. De te is tudod, hogy…

– Anyu, nem gond. Tudom, hogy csak védeni akarsz, de én szeretem Katsukit. Todorokit is szeretem, de őt nem úgy. Ő csak egy barát.

– Tudom. És biztos vagy benne, hogy elég jó neked ez a fiú?

– Igen, azt hiszem Katsuki sosem bántana meg. És nem hagyna magamra – mondta a lány, és igyekezett maga is elhinni ezt.

A beszélgetés után hazament. Otthon gondosan elpakolta a ruháit, elmosogatta a koszos tányérokat, és közben ötpercenként pillantott a bejárati ajtóra, hátha kinyílik, és belép rajta Bakugo. De hiába várt, nem érkezett senki.