Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

8.2. Elveszett

[Név] fáradtan vánszorgott fel a lépcsőn. Mikor felért a negyedik emeletre, megállt a lakásuk ajtaja előtt, és kotorászni kezdett a táskájában, hogy megtalálja a kulcsát.

- Konnichiwa - köszönt a szomszédban lakó idős néni, aki éppen akkor indult kutyát sétáltatni.

- Jó napot - fordult meg a lány.

- Mondja csak, a vőlegénye nincs itthon? Már olyan régen nem láttam!

- Ő... Üzleti úton van - hazudta a lány, mosolyt erőltetve az arcára.

- Értem, drágám! Jajj, ne haragudjon, mennünk kell, Hakka már türelmetlen - nézett a kutyára. - Nyugodj meg, Hakka!

- Viszont látásra! - intett [Név], majd bement, és bezárta maga mögött az ajtót. A hálóba ment, és úgy ahogy volt, végigdőlt az ágyon.

- Hol vagy, Katsuki?- tette fel a kérdést már vagy századszorra, de választ sosem kapott. Persze nem is várta, valószínűleg eléggé megijedt volna, ha valaki felel a kérdésére a néma szobában. De azt azért nem bánta volna, ha esetleg a fiú felhívja, és mond valamit, de erre nem látott sok esélyt. Eddig nem adott magáról semmi féle jelet, miért pont most tenné?

Ahogy oldalra fordította a fejét, meglátta az éjjeli szekrényen heverő csomagot, amit még Todorokitól kapott. Azóta sem nyitotta még ki, de most a kezébe vette, és letépte róla a barna csomaglolópapírt. Egy képkeret volt az, és ahogy a lány a benne lévő képre nézett, akaratlanul is mosoly kúszott az ajkaira. A fotón ő szerepelt, és az akkori 1A. A háttérben Mina éppen Minetával veszekedett, Iida vigyorogva nézett a kamerába, Bakugo a zavartan áldogálló Dekuval kiabált, miközben paradicsomvörös fejű Uraraka kezét szorongatta. Kouda egy madarat tartott a kezében, azt figyelte, Aoyama pedig úgy pózolt, mintha csak egy divatmagazin fotózásán lenne. Tsuyu a szájára tett ujjal mosolygott, mellette pedig ott volt Tokoyami is, aki fél szemmel a békalányt nézte. Denki kiégve mutatta fel a mutatóujját, amit Kyouka felvont szemöldökkel figyelt. Rikidou és Mezou a földre esett torta felé hajoltak, Momo pedig igyekezett megvígasztalni az ettől igencsak letört Rikidout. Mashirao [Név] - vel, és Hagakuréval beszélgetett, A kép szélén ott állt Todoroki, zsebre tett kézzel, és unottan figyelte az osztályt. Középen pedig volt volt a lány, arcán széles mosollyal hallgatta a szőke fiút. Látszott rajta, hogy örül, hogy ilyen gyorsan elfogadták Bakugo barátai. Azonnal rájött, hogy mikor készült a kép: amikor Bakugo bemutatta őt az osztálytársainak.

- Vajon kedvelni fognak? És ha nem? - kérdezte [Név] aggodalmasan.

- Hé, baby nyugodj már meg! És mi a fasz van, ha nem kedvelnek? - vonta meg a vállát.

- Téged talán nem zavar, de engem...

Ekkor a busz megállt, egészen pontosan abban a megállóban, ahol a két fiatalnak le kellett szállnia.

- Megjöttünk? - fehéredett el a lány.

- [Név], ne szórakozz már! Te akartál jönni, én mondtam, hogy ez hülyeség, te erősködtél - forgatta a szemeit, majd megragadta barátnője kezét, és maga után húzta.

Tíz perc séta után meg is érkeztek a megbeszélt helyre, ami történetesen egy UA - hez közeli park volt. [Név] idegesen harapdálta az ajkát, közben tekintetével Bakugo barátait kereste. Bár azt maga sem tudta, hogy miért, hiszen még sosem látta őket.

- Bakugo! - integetett egy rózsaszín hajú lány. A mellette állók is Bakugoék felé fordultak.

- Szia! Te biztos [Név] vagy! Az én nevem Mina - nyújtotta a kezét a lány. - Ő itt Uraraka, a brokkoli fejű Izuku, de mi csak Dekunak szoktuk hívni, ők együtt vannak, és különben eszméletlenül cukik, aztán ő itt Iida, ő Todoroki, ez a cápafogú, ő Kirishima. Akinek olyan fura könyöke van, az Sero, aztán itt van Momo, ez a törpe itt Mineta... Ha esetleg próbálkozna nálad, csak szólj nekem nyugodtan!