Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

6.2.Téged szeretni

[Név] ott ült a terem közepén, egy székhez kötözve, a szája pedig be volt kötve. Látszólag egyedül volt, ezért Bakugo odarohant hozzá, és levette a szájáról a kendőt.

– Ba… Bakugo – dadogta a lány. – Deku…

A szőke összevonta a szemöldökét, és már éppen meg akarta kérdezni, hogy miről beszél a lány, amikor a helyiség egyetlen ajtaja hatalmas csattanással bezárult. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket, és akkor a fiú megértette, hogy miről beszélt [Név].

– Hé, Kacchan – mondta a belépő Deku. Fehér inget, fekete nadrágot, meg kesztyűt viselt.

– Rég találkoztunk – vigyorodott el, de ez inkább hatott vicsorgásnak. Bakugo - t kirázta a hideg.

– Deku?

– Szóval emlékszel rám? Rám, akinek mindig mondtad, hogy nem hősnek való? Látod, Kacchan? Igazad volt. Nem lettem hős – tárta szét a karjait.

– De Hiroka…

– Hiroka? Ja, ő csak báb volt – vonta meg a vállát. – Ahogy az a Takeru is. Én fizettem le őket, hogy játszák el ezt az egészet. És igen, azt is én akartam, hogy balesetet okozzanak. Eredetileg az volt a terv, hogy [Név] nem éli túl, de így is jó.

– Te rohadék – szűrte a fogai között a szőke.

– Na, Kacchan, hogy beszélsz? Hölgyek is jelen vannak – döntötte oldalra a fejét.

– Tudod, a hősvizsgán, mikor elvégeztük az UA - t… – Miközben beszélt, fel alá járkált. Aztán amikor éppen háttal állt, Bakugo felé ugrott, és rá akart támadni, de ő ezt könnyű szerrel megakadályozta. Felemelte a jobb kezét, és fekete indaszerű karokat lőtt ki a szőke felé, amik körbetekeredtek rajta, ezzel megakadályozva a mozgásban.

– Túl kiszámítható vagy, Kacchan – biggyesztette le az ajkait a fiú. – Azt hittem, hogy az évek alatt jobb lettél. Na, mindegy. Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval a vizsga után elmentem Fukusimába, és elkezdtem ezt a hősködés dolgot. De tudod mire jöttem rá? Hogy nem tudok mindenkit megmenteni. És nem tudsz te sem, és egyetlen hős sem ezen a világon – tárta szét a karjait. – Akármennyire is igyekszel, nem lehet. Ha lehetne, ti már rég nem lennétek itt – nevetett fel gúnyosan.

Miközben beszélt, Bakugo igyekezett kiszabadulni. De hiába mozgolódott, és hiába robbantgatott, az indák csak egyre szorosabban fonódtak köré.

– Azt hiszed, hogy győzhetsz? – kérdezte a szőke, és idegesen összeszorította a fogait.

– Kacchan, már győztem – vetett rá lesajnáló pillantást Deku. – Lehet el kéne engednem [Név] - et. Hiszen ő nem tett semmit ellenem – mondta, majd úgy tett, mintha erősen gondolkozna. – Hmm, nem, inkább nem. Így viccesebb!

– Te beteg vagy – sziszegte Katsuki.

– Igen – biccentett a fiú. – De miattad lettem ilyen. A te hibád az egész! – kiabálta, majd megigazította az ingjét, és [Név] - re nézett.

– De most legalább te is megtudod, hogy milyen érzés, ha valaki tönkre teszi, ami a legfontosabb neked – vigyorodott el, majd a lány felé indult.

– Bassza meg, hagy őt békén!

– Bakugo… Bakugo, szeretlek – mondta [Név].

– Fúj, hát ez undorítóan nyálas – grimaszolt a zöld hajú. – Nem gond, ha nem hallgatnám tovább? Inkább befejezem, amit elkezdtem…

Ekkor a helyiségben megfagyott a levegő. Pontosabban csak Deku fagyott meg, de ő szó szerint. Az egész testét jég fedte, ami nem mástól származott, mint az ajtóban álló Todorokitól. Ahogy a fiú megfagyott, a képességét sem tudta már tovább használni, így a Bakugot tartó indák is eltűntek.