Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

5.2.Emlék

Ahogy belépett a lakásba, azonnal a hálószobába ment. Tudta, hogy mit kell keresnie, és nem is volt nehéz megtalálni. A fotó, amit [Név] adott neki ott hevert az éjjeliszekrényen. A fiú a kezébe vette, és ahogy rá pillantott, rátörtek az emlékek.

– Kérlek Katsuki! Jó lesz! – kérlelte [Név] a fiút, de ő csak megrázta a fejét.

– Semmi kedvem olyan emberek közé menni, akik úgy tesznek, mintha jól éreznék magukat, vagy kedvelnék egymást – forgatta a szemeit. – Különben is, ha ennyire jó, miért nem mész egyedül?

– Mert egyedül nem lehet elmenni egy ilyen bálra! Naaa, létszii!

– [Név], hagyd abba a nyafogást! Nem megyek! – jelentette ki Bakugo.

– Jó – biggyesztette le az ajkait a lány. – Huh, akkor majd megyek egyedül. Vagy lehet, hogy megkérem Dekut, hátha ő elkísér, és…

– Dekut!? – kiáltotta a szőke. [Név] arcára egy ördögi vigyor ült ki, tudta, hogy innentől kezdve már nyert ügye van.

– Igen, Dekut. Biztos nagyon jól táncol! Na, akkor meg is kérdezem – közölte, és már vette elő a telefonját, de Bakugo kikapta a kezéből.

– Még mit nem! Nem mész te sehova azzal a nyomi Dekuval! – jelentette ki.

– De te nem akarsz velem jönni!

– Istenem, [Név], nem lehet, hogy mondjuk otthon maradjunk, megnézzünk egy filmet, aztán…

– Nem! – vágott közbe [Név] elpirulva, mielőtt még a szőke folytathatta volna a tervei elmesélését.

– Jó, győztél – morogta Bakugo.

– Jeejj! Köszi – ugrott a fiú nyakába [Név] vidáman.

– Szörnyen idegesítő vagy. És utállak – közölte a fiú, de azért a lány dereka köré fonta a karait.

– Te is tudod, hogy nem így van. Engem nem lehet utálni – mosolygott rá a lány.

– Tch – forgatta meg a szemeit Bakugo.

Ígyhát végül elmentek a bálra.

– Gyere, bemutatlak a barátaimnak! – jelentette ki [Név], és maga után húzta a fiút.

– Muszáj? – húzta el a száját a szőke.

– Igen! Biztos kedvelni fognak!

– Az egyértelmű – vonta fel a szemöldökét Bakugo.

– Mondták már, hogy egoista vagy? – nevetett fel [Név].

Katsuki megállt, magához húzta a lányt, és megcsókolta.

– Katsuki…

– Hm? – fúrta az arcát a barátnője nyakába a fiú.

– Most csak el akarod terelni a figyelmemet, ugye? – kérdezte mosolyogva. Bakugo felmordult, és elengedte a lányt.

– Gyere már! Nem olyan szörnyűek a barátaim! – győzködte. – Oké, ez most úgy hangzott, minta egy kicsit is azok lennének. Nem úgy értettem. Nagyon is jó fej barátaim vannak!

– [Név]! Szia! – lépett oda hozzájuk egy rövidre nyírt hajú fiú.

– Inasa! Szia – ölelte meg a lány.

– Öhm… Miért néz úgy az a fiú, mintha ki akarna nyírni? – érdeklődött a fiú, Katsuira utalva, aki nem nézte jó szemmel, hogy a barátnőjét valaki más ölelgeti.