Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

4. Rózsák

– Kincsem, kinyitnád kérlek?

– Persze, anyu. Megyek már – felelte [Név], majd leszaladt a lépcsőn, és az bejárathoz lépett.

A kilincsre helyezte a kezét, majd lenyomta azt. De amit az ajtó mögött látott meg, attól elállt a lélegzete.

Egy férfi állt ott, kezében egy nagy csokor rózsával.

– Ön [Teljes Név]? – kérdezte.

– Én… Igen… Igen, én vagyok.

– Ez az öné – nyújtotta át a virágokat.

– Köszönöm.

– Viszlát – mondta, majd elment.

A lány értetlenül nézett a kezében tartott rózsákra. Egy darabig forgatta, hátha talál a szárára kötve valami kis cetlit, amire rá van írva, hogy ki küldte, de nem így volt.

– Ki volt az, drágám? – lépett az előszobába Ayame, lisztes kezét a kötényébe törölve.

– A postás volt itt. Ezt hozta – mutatta meg a lány csokrot. – De nem tudom, ki küldte – vonta meg a vállát.

A nő elmosolyodott.

– Biztosan Todoroki! Én már évek óta mondom neki, hogy hívjon el randizni. Nagyon aranyosak lennétek együtt!

– Anyu! – szólt rá [Név]. – Hagyjuk, inkább felmegyek.

– Ezeket addig én beleteszem egy vázába, oké? – vette át a rózsákat, majd a konyhába sietett. [Név] a szobájába ment, és eldőlt az ágyán.

– Talán Katsuki küldte? – kérdezte magától. – Ne már, [Név], te is tudod, hogy ő nem csinálna ilyet. Lehet, hogy anyunak van igaza, és tényleg Todoroki - tól van…

Ekkor megcsippant a telefonja, jelezve, hogy üzenete érkezett. Felemelte a készüléket, és felült.

Beszélhetnénk?

A lány pár másodpercig döbbenten nézett a kijelzőre, majd visszapötyögte a választ.

Persze. Hol?

Egy perc sem telt el, a fiú máris visszaírt.

Csak nyisd ki az ajtót

[Név] döbbenten meredt arra az öt szóra, amit a fiú írt neki. Hogy érti ezt? Itt van?
Azonnal leszaladt a lépcsőn, és a bejárathoz lépett. A szőke valóban ott ált az ajtó mögött, zsebre tett kézzel. Amint meglátta a lányt, zavartan a hajába túrt.

– Figyelj, [Név], én…

Nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis [Név] belé fojtotta a szót egy csókkal. Lábujjhegyre állt, hogy felérje a meglepett Bakugo - t. Ő csak lefagyva állt, de mikor feleszmélt, és rájött, hogy mi történik, azonnal a lány dereka köré fonta karjait, és közelebb húzta magához.

Miután elváltak, pihegve néztek egymás szemébe egy darabig, majd [Név] a fiú mellkasába fúrta vöröslő arcát. Bakugo az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét.

– Ez mi volt? – vonta fel a szemöldökét, és halványan elmosolyodott.

– Ne… Nem tudom. Csak úgy – vonta meg a vállát a lány. – Viszont te akartál mondani valamit! Mi volt az? Hm?

– Pontosan tudod, hogy mit akartam.

– Nem, nem tudom – vigyorgott [Név].

– Istenem – fotgatta a szemeit Bakugo. – Csak… Bocsánatot akartam kérni.