Emlékezz! [Bakugo Katsuki X Reader] -Befejezett-

7. Lehetne tökéletes

– Örülök, hogy visszakaptalak – sütötte le a szemét.

– Hiányoztam? – vigyorodott el [Név]

– Nagyon – felelte a fiú, majd közelebb hajolt, és összetapasztotta az ajkaikat.

– Szia, anyu. Ma Katsukinál alszok, oké? Minden oké. Azt hiszem… Azt hiszem, emlékszek rá. Mi? Nem, nem történt semmi. Csak egyszerűen megtörtént, és… Komolyan? Anyu, te vagy az, vagy megszálltak az ufók? – nevette el magát [Név].

Bakugo, aki éppen a vizes haját törölgetve lépett ki a fürdőből, kérdőn nézett a lányra.

– Ő is itt van, szeretnél beszélni vele?

– Nem azt mondtam, hogy kedvelem, hanem hogy örülök, hogy így alakult – mondta Ayame, és a lánya biztos volt benne, hogy a szemeit forgatja. – Szeretlek drágám.

– Én is téged, anyu! Puszillak! Meg aput is! Szia!

– Mi az? – ült le [Név] mellé az ágyra a fiú.

– Azt mondta, hogy örül.

– Annak, hogy velem vagy? – ráncolta össze a szemöldökét.

– Hogy így alakult – vonta meg a vállát a lány.

– Aha.

– Látod? Mondom én, hogy meg fog kedvelni téged!

– Nagyon örülök – közölte unottan Bakugo. – Muszáj most erről beszélnünk?

– Akkor mit akarsz csinálni? – vonta fel a szemöldökét [Név], majd elmosolyodott.

Bakugo nem felelt, csak közelebb húzta magához a lányt, és megcsókolta.

– Ohayou – lépett a konyhába [Név], miközben fáradtan dörzsölte meg a szemét. – Mit csinálsz? – kérdezte, miközben Katsuki mögé állt, és átölelte a derekát.

– Reggelit – felelte a fiú.

– Hm, jó illata van! És mi lesz? Rántotta? Azt szeretem.

– Tudom – motyogta Bakugo, majd csendben folytatta tovább a reggeli készítést. Mikor kész lett, két tányérra szedte az ételt, és az egyiket [Név], a másikat pedig maga elé rakta le.