Álmomban már láttalak | Szoboszlai Dominik

~5.Sie ist überrascht~

Dominik jólesően sóhajtott fel majd puszit nyomott a karjai között fekvő lány sötétbarna hajára. Mindig is szőke barátnői voltak és az ilyen típusú lányok keltették fel a figyelmét, de most, hogy ezzel a nővel lehetett itt, annyira boldognak érezte magát, mint még soha ezelőtt és nem is érdekelte, hogy milyen a hajszíne.

A lány fedetlen karjait a takaró fölé helyezte, s elgondolkodva kezdte nézegetni a bal csuklóján még mindig ott éktelenkedő heget, majd elengedett egy gondterhelt sóhajt.

- Mi a baj? - kérdezte tőle Dominik, s ujjait finoman végigfuttatta az egyenetlen bőrfelületen.

- Nem szeretem, hogy minden nap látnom kell ezt. - jelentette ki a lány, majd félve pillantott fel a focista szemeibe, kissé oldalra fordulva.

- Nekem is van egy. - küldött egy halvány mosolyt a nő felé, majd kicsit megmozdulva felé mutatta jobb alkarját, amit szinte teljesen tetoválások borítottak. - Itt. - mutatott egy pontra, amin először észre sem lehetett venni egy gyerekkori sérüléséből szerzett heget.

- Mi történt? - kérdezte a lány csodálkozva.

Dominik elengedett egy kínos nevetést.

- Általános suliban néhány barátommal ott maradtunk délután focizni. Olyan helyen, ahol nem lett volna szabad. Ott parkolt néhány tanár autója, és... az egyiknek betört az ablaka, mert rossz helyre rúgtuk a labdát. - fintorodott el fájdalmasan. - Odamentem, hogy benyúljak az ablakon és kivegyem a labdát, de persze rohadtul belenyúltam a törött üvegbe, ahogy beljebb hajoltam és... - rázta meg fejét lemondóan. - Utána elég rendesen elvertek otthon.

A nő csak egy együttérző mosolyt küldött felé, és gyengéden simította ezúttal a kezét ő a focista karjára.

- Szóval... szerinted tetováltassak rá? - kérdezte végül bizonytalanul.

- Gondolkodj rajta, és ha szeretnél, akkor miért ne? - vont vállat egy ártatlan mosollyal.

Hétfő reggel Veronika csendesen sétált lefelé a földszintre, miközben elgondolkodva nézegette a csuklóján lévő heget. Általában karkötőkkel és órákkal próbálta elrejteni, ám az álmában Szoboszlai által javasolt megoldás egészen jó ötletnek tűnt. Gondolta, hogy fel is veti az ötletet Olíviának, ő úgyis szerette az ilyen őrült dolgokat, ám mielőtt a lépcső aljára ért volna, fülét megütötte húga és édesanyja konyhából jövő vitája, így megtorpant.

- A nővéred nagyon labilis idegileg! - magyarázta méltatlanul az idősödő nő, Veronika mellkasa pedig elszorult, amint tudatosult benne, hogy milyen emberként is gondol rá az édesanyja. - Nem kellett volna neki felajánlanod azt sem, hogy elmehet az autóddal, tessék, nem vett parkolójegyet! Meg ez is, hogy dolgozzon neked, Olívia, ez...

- Ki vagy akadva egy kibaszott 20 eurós büntetésen? - szakította félbe a húga. - 2 perc alatt keresek ennyi pénzt, szóval igazán lenyugodhatnál! Ha így akarod kezelni őt, akkor tényleg meg fog őrülni. - vetette oda szokásos stílusában.

- Az nem megoldás Olívia, hogy te pedig úgy kezeled őt, mintha ez az egész meg sem történt volna! - méltatlankodott az asszony tovább. - Tegnap este is, miért kellett szexuális tartalmú megjegyzésekkel heccelni a bátyádat pont Veronika előtt?

- Veronikának semmi baja nem volt vele! - kérte ki magának Olívia, kedve lett volna azt is édesanyjához vágni, hogy Veronika Szoboszlaival álmodik és stalkolgatja őt, de nem akart még több bajt okozni nővérének.

- Azt nem tudhatod! - kötekedett vele az anyja. - Honnan is tudnád? Nem te éltél évekig egy kapcsolatban ahol bántalmaztak és erőszakosan közösültek veled!