Álmomban már láttalak | Szoboszlai Dominik

~15. Sie fühlt sich peinlich~

Másnap reggel Dominik könnyen és bármiféle behatás nélkül ébredt fel. Szemeit kinyitva konstatálta, hogy már reggel lehetett. Odakint világosság volt, de a szobára még jóleső homály vetült ekkor. Fejét oldalra fordítva láthatta, hogy Veronika továbbra is mellette feküdt és lassan, egyenletesen lélegzett. Egyik keze még mindig az ő mellkasán pihent, Dominik pedig az éjjeli forgolódásának köszönhetően már csak Veronika rajta lévő kezét tartotta fogva dereka helyett.

Elengedett egy pici sóhajt, s közben azon gondolkodott, hogy mennyire tökéletes is volt minden. A sérülése ellenére és a titkok ellenére is, amelyek Veronika életét lengték körbe úgy érezte, hogy ettől jobb helyzetben nem is lehetne. Ajkai lassan mosolyra húzódtak, s Veronika kezét megfogva emelte azt ajkaihoz és adott rá egy finom puszit.

Veronika ajkai szintén mosolyra húzódtak az érzés hatására, s szemeit lassan nyitotta ki és pislogott párat kissé még álmosan.

- Jó reggelt. -motyogta a focistának, aki hirtelen ismét felé kapta a pillantását.

- Jó reggelt. Én ébresztettelek fel? - kérdezte fájdalmas mosollyal.

- Nem. - rázta meg a fejét Veronika.

- És jól aludtál? - fordult felé Szoboszlai, fejét tenyerében megtámasztva.

- Igen. - mosolyodott el halványan. - Nagyon érdekes élmény volt egy ágyban aludni veled. - mondta tudálékosan, mire Dominik elnevette magát.

- Csinálhatnánk ilyet mostantól többször. - ajánlotta a focista, miközben Veronika arcához nyúlva igazgatta meg az alvás közben összekócolódott tincseit.

- Igen. - értett egyet Veronika egy mosollyal. - Kimegyek a mosdóba. - jelentette ki suttogva, majd mielőtt kikelt volna az ágyból egy gyors puszit nyomott Szoboszlai ajkaira.

Veronika végül egészen kora délutánig maradt Szoboszlainál. Őt magát is meglepte, hogy mennyire gyorsan telt az együtt töltött idő, és hogy soha, egy pillanatra sem érezte rosszul magát a focista társaságában.

Dominik szomorú mosollyal búcsúzott Veronikától aznap délután, ugyanakkor nem volt túlságosan csalódott, hiszen másnap visszamehetett az RB központba és mivel kiválóan érezte magát, kétsége sem volt afelől, hogy a könnyített edzéseket el is kezdheti majd. Bármennyire is egészségtelennek találta a telefonfüggőséget - és bármennyire is örült, hogy szakítása után kicsit könnyebb volt lemondania a készülékről - most mégis minden egyes alkalommal melegség öntötte el a szívét, amikor üzenetet válthatott Veronikával. Az előző barátnőjével való kapcsolata alatt sokszor érezte azt, hogy sokkal könnyebb lenne, ha a lány is mindig ebben a városban tartózkodna. Akkor több időt tölthetne vele, jobban tudna rá figyelni. Most azt érezte, hogy Veronika bárhol tartózkodhatna ezen a földön, ő akkor is tudna időt és alkalmat keríteni rá, hogy vele lehessen. Hiszen erre vágyott mindennél jobban.

A hét további része sok vizsgálattal járt Szoboszlai számára. Olyan elfoglaltnak érezte magát, mint már régen nem és mindezek mellett dühítette, hogy nem tölthetett Veronikával annyi időt, mint szeretett volna. Persze minden nap beszélt vele, a lány pedig sosem éreztette azt vele, hogy szomorú vagy csalódott lenne azért, mert a futball áll első helyen az életében.

Általában dühítette az, ha még csak el sem utazhatott a csapattal egy idegenbeli meccs helyszínére, most azonban örült, hogy a hétvégéje jelentős részben felszabadult ennek köszönhetően, és gondolatban azt tervezgette, hogy milyen programot kellene szerveznie, ahova Veronikát is elhívhatja.

Péntek reggel ráérősen készülődött, hiszen aznap csak délután kellett bemennie egyéni foglalkozásra a centrumba, így élvezte, hogy lassan reggelizhet, közben mindenféle hírportál cikkeit görgette végig, amikor felugrott egy új üzenet Tylertől.