Please Don't Go

922 48 34
                                    

"Harry szeretne mesélni a rajongóknak saját és Louis kapcsolatáról. Louis kicsit tétovázóbb."

Harry

Arra ébredtem fel, hogy hirtelen egy súly nehezedett rám, ami a matrachoz nyomott. Felmordultam, kinyitottam a szemem, és pislogtam az ablakom redőnyén beszűrődő erős fényre.

- Jó reggelt drágám! - kukorékolt a hang fentről. Louis.

- Nem... - nyögtem fel, és próbáltam kibújni alóla.

- Jaj, Hazz! - Lou teljesen a mellkasomra vetette magát, karjait a hátam alatt féregszorítva próbált hozzám kapaszkodni. - Ne fuss el a szerelmem elől!

- Mennyi az idő? - felsóhajtottam, felnyúltam, és lesöpörtem barátom homlokáról a tincseit.

- Csókold meg Harry Stylest idő. - tájékoztatott Louis, mielőtt ajkait az enyémhez emelte.

- Hmm - motyogtam bele a csókba. - A kedvenc napszakom.

Louis megszakította a csókot, és felemelte magát a könyökére. - Szereted a Csókold meg Harry Stylest időt? Amúgy hogyan csókolod meg magad?

A szememet forgattam rá: - Szállj le rólam, te köcsög.

- Nem... én inkább ezt a pozitívumot szeretem... - kezdte Louis, és a szemöldökét rám vonta.

Felnyúltam, és a szájára szorítottam a kezem: - Ne fejezd be ezt a mondatot, hacsak nem tudod megfizetni a következményeket... ha tudod, mire gondolok.

- Pimasz fiú - nevetett Louis, miközben ellökte magát és lezuhant mellém az ágyra.

- Szóval... mik a tervek mára? - Közelebb húzódtam hozzá, és az oldalához simultam.

- Nos - húzott magához. - Körülbelül 10 órakor találkozunk a srácokkal. Ma 11-kor van az interjú, emlékszel?

Hirtelen ziháltam, és ülő helyzetbe húztam magam: - Louis. Ma van az a nap... az a nap, amikor úgy döntöttünk, hogy mindenkinek elmeséljük...

Elhallgattam, de Louis tudta, mire gondolok. - Ohh - mondta egyszerűen, miközben ő is felült, és az ajkába harapott. - Ezen az interjún döntöttünk úgy, hogy megtesszük ezt?

Összeráncoltam a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy „ezt": - Igen... és túl fogunk jutni rajta.

- Nem gondolod, hogy várhat még néhány hetet, Hazza? - Louis lemászott az ágyról és a komódhoz lépett, háttal nekem. Volt egy olyan sejtésem, hogy egyszerűen nem akar szemkontaktust teremteni velem.

- Nem halogathatjuk csak úgy, Lou. - mondtam kitartóan, kissé ingerülten.

- Nos, Harry, a coming outot nem kell félvállról venni. Nem olyan könnyelműen, mint ahogy te veszed... - még mindig nem volt hajlandó rám nézni.

- Azt hiszed, én... - szívtam be a levegőt élesen, és fellángolt bennem a harag. - Nem veszem ezt félvállról. Készen állok rálépni az útra, hogy ne bujkáljunk, mint a bűnözők vagy ilyesmi. Nem csinálunk semmi rosszat.

- Vannak, akiknek más a véleménye, Hazz. - a hangjától megfagyott a vérem.

- Te is azok közé tartozol, Louis? - Suttogtam.

Louis

Nem hittem el, hogy éppen ezt a kérdést tette fel nekem. Megpördültem, miközben a komódon ülő fésűvel játszottam. - Mi?

- Te is azok közé tartozol? - kezdi ismételni.

- Nem, hallottam, amit mondtál, egyszerűen nem hiszem el, hogy olyan naiv lennél, hogy feltennéd ezt a kérdést! - vágtam rá.

Oneshots - LarryWhere stories live. Discover now