Egyéjszakás Szerelem

Ez itt a viszlát

Miután kiszitkozódtam magam a saját gyengeségem miatt, lezuhanyoztam, majd beálltam a fürdőszoba tükör elé.
-Utolsó alkalom... azt hiszem ezt nem spilázom már túl. Talán annál könnyebb lesz a búcsú.

A hosszú, egyenes, festett vörös hajamat, most besütés helyett csak kifésültem. BB krém és egy kis szempillaspirál került fel, az eddigi masszív sminkek helyett és a ruháim sem voltak olyan kihívóak.

Mivel a harapásnyomok nagyrészt eltűntek, csak halványan látszott 1-2, fel mertem venni egy elöl-hátul V-kivágású trikót, egy sima fekete cicanadrággal és lapos balerinacipővel.
-Kész is vagyok. -néztem a tükörbe, nagyot sóhajtva- Fejezzük ezt be...

Mivel az épület alig több, mint 10 perc gyalogútra volt, ráértem volna elindulni, de valahogy nem tudtam otthon megülni a fenekem, ezért a megbeszélt idő előtt 20 perccel ott voltam a Hobbs irodaház előtt.
"Bemenjek? Ne menjek? Mi lenne, ha csak szimplán... nem bukkanék fel?! Áh, kizárt, az nem az én stílusom."

Ahogy ott álltam felfelé bámulva már vagy 5 perce, észrevettem, hogy a biztonsági őr kezdett méregetni. Nem akartam problémát, ezért úgy döntöttem, inkább bemegyek és maximum várok, ha még tart a megbeszélés.

A bejárattal szemben fekvő recepciót esélytelen lett volna eltéveszteni. A recepcióban egy csinos lány ült, aki unottan nyomkodta a számítógép egerét. Beletellett neki néhány másodpercbe, hogy észrevegyen, de ekkor sem mondott semmit, csak bámult rám.
-Szia. Bocsánat, nem akartalak megzavarni. Glennhez jöttem. -hadartam el kínomban.
A lány felhúzta a szemöldökét, végigmért.
-Komolyan?! -kérdezte alig hallhatóan, majd visszafordult a monitorhoz és ezúttal hangosan, nekem címezve folytatta- Máris nézem!
"Hm, bájos! Az arcodra van írva, hogy egy tramplinak gondolsz, de ne is törődj vele."

Álltam ott a gondolataimba merülve és a lány pötyögését hallgatva, mikor hirtelen egy kéz landolt a vállamon. A hirtelen ijedtségtől ugrottam egy kicsit, majd megfordultam a "támadóm" irányába.
-Haha. Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. -mondta bazsajogva.
-Pedig sikerült. -válaszoltam nevetve, a kezemmel a mellkasomon.
-Örülök, hogy eljöttél. -mosolygott rám édesen, majd a recepcióslány felé pillantott- Remélem nem volt probléma. Katie?! -kérdezte félig tőlem, félig a recepcióstól.
-Semmi probléma nem volt. -néztem a lányra kedves mosollyal- A kishölgy épp azt kereste, hogy merre talállak.
A lány elfordította a tekintetét, mint aki hirtelen elszégyelli magát, majd visszafordultam a jóképű rosszfiú irányába. A szemében láttam, hogy nehezen hitte el, amit mondtam, de nem kérdezett többet, csak megfogta a kezem és a lift felé húzott.

-Hová megyünk? -kérdeztem.
Nem válaszolt, csak megnyomott egy gombot a liften és ficeregni kezdett, mintha alig bírta volna kivárni, hogy az ajtó kinyíljon. Amint ez megtörtént, sietősen berántott a liftbe.
-Mi foly...? -kezdtem bele, de a kérdésemet sem tudtam befejezni, mert még mielőtt becsukódhatott volna az ajtó, betapasztotta a számat a sajátjával.

Vadul, szenvedélyesen csókolt, mintha csak ez hiányzott volna az életéből.
-Legszívesebben itt helyben magamévá tennélek, de apám megölne, ha a fülébe jutna. -mondta, miközben egy pillanatra elhúzódott.
Pillangók ébredtek a hasamban a kijelentésétől. Még egy rövid csók után kiszálltunk a liftből és sietős tempóban elindult lefelé egy folyosón. Szinte futva tartottam a lépést vele.

Egy tárgyalóba vitt, ahol ahogy beléptünk bezárta mögöttünk az ajtót. Ismét nekilökött a falnak és megcsókolt. Nem tudtam mi üthetett belé, de nem is akartam túl sokat gondolkodni ezen.

Egy ideig csak az ajkaink és nyelvünk csatározásának hangjait visszhangzotta a terem, amik közé 1-1, az ajkaink közt elhaló nyögés is vegyült. Mikor már kellő simogatást és csókot osztottunk meg egymással megfordított, így a hasam és a mellem préselődött neki a falnak.
-Akarlak! -duruzsolta a fülembe, ahogy hozzám simult.
Válaszul, csak hátrahajtottam a fejem, ezzel felkínálva neki a nyakamat. Ahogy csókolta a nyakamat, a kezét becsúsztatta a pólóm alá. Mikor megmarkolta a mellemet, nem tudtam visszafojtani a nyögéseimet többé. Az ujjai a mellbimbómat, az ajkai, nyelve pedig a nyakamat és fülemet izgatták. Éreztem a lüktetést a lábam között és kezdtem frusztrált lenni, amiért nem ért még hozzá. A fenekemet hátratolva utaltam a vágyaimra. Ekkor megszabadított a trikómtól és a melltartómtól, majd letolta a nadrágomat és hallottam az ismerős hangot, ahogy kibontotta az óvszert.

Én arccal a falnak álltam, a tenyeremmel támasztva magam és éreztem, ahogy visszasimul hozzám és a méretes férfiasságát a lábaim közé tolja. Még nem hatolt be, de a nedvességemnek köszönhetően, csúszkált a lábam között, izgatva a legérzékenyebb részeimet, ezzel kéjes nyögéseket produkálva mindkettőnk részéről.
-Glenn, ne szórakozz! -mondtam frusztráltan.
-A hangokból ítélve te is jól szórakozol. -válaszolt játékos hangsúllyal.
-De ez nem elég. Akarlak magamba! -nyögtem.
-Ahogy parancsolod. -felelte, majd lassan behatolt a már kéjnedvektől tocsogó hüvelyembe.

Kínzó lassúsággal mozgott, ami erősen kontrasztos volt a korábbi szenvedélyes kirohanásától, persze nem mintha így nem élveztem volna, pláne, hogy a behatolás szöge miatt érzékeny pontokat érintett.

Lassabban, mint eddig, de haladtam a csúcsra. A nyögéseink hasonló iramban sűrűsödtek. Nyomott egy utolsó csókot a vállamra, majd megfordított és felemelt.
-Akarom látni, ahogy elélvezel. -mondta, amint teljesen belémcsúszott újra.

A dereka köré fontam a lábam, míg a kezeimmel a nyakában kapaszkodtam. A fal sokkolóan hideg volt, de amint a szájába vette a mellem, mintha eltűnt volna minden egyéb érzékem, csak a testét az enyémhez simulva, a csókjait és az egyre gyorsuló lökéseit éreztem.

Végre elértem a csúcsra és hamarosan követett ő is. Az élvezet utolsó hullámai után engedtem a lábaim szorításán és ő finoman letett a földre.
-Látom, nem csak te jelöltél meg engem legutóbb. -mondta lihegve, míg az ujjával egy alig látható harapásnyomot simított végig.
-Ha? -kérdeztem vissza unintelligensen.
Még mindig kicsit ködösek voltak a gondolataim az iménti extázistól és hiába gondolkodtam, nem emlékeztem, hogy én haraptam olyat, ami helyet hagyhatott volna.

Glenn az értetlen tekintetemen csak nevetett, majd megfordult. Tágra nyíltak a szemeim, ahogy megláttam a karmolásnyomokat a hátán, melyek helyenként hegesedtek.
-Te Jézus Úristen! -kaptam a szám elé a kezeimet- Ne haragudj!
Közelebb léptem és az ujjaimat finoman végigvezettem néhány piros csíkon. Rándult egyet, majd libabőr jelent meg a testén.
-Haha. Ez csikis. -mondta nevetve, majd visszafordult és a szemembe nézve folytatta- Nem haragszom. Ez csak a jele, hogy te is élvezted.
A szemében megjelenő huncut fény és a szavai igazságától elpirultam. Elfordítottam a tekintetem, majd elkezdtem összeszedni a ruháimat.

Csendben öltöztünk, majd mikor készen voltunk, megálltunk egymással szemben.
-Ma más vagy. -mondta bizonytalanul.
-Hát igen. Nincs magassarkú, se alkalmi ruha. -válaszoltam erőltetett vigyorral.
Nyomasztó volt a hangulat és a következő kérdésével fején találta a problémát.
-Ez... tényleg az utolsó alkalom volt,  hogy láttalak? -kérdezte szomorúan.
-Igen. És ne tedd nehezebbé. Kérlek. -válaszoltam, amitől mintha egy kis remény csillant volna fel benne.
-Akkor ne legyen nehéz. Maradj velem!
-Glenn... ezt megbeszéltük már! -válaszoltam idegesen, mire ő megfogta a kezeimet.
-Adj egy esélyt. Had bizonyíthassam, hogy te más vagy!

Ahogy ott állt, nézett reménykedve, majdnem rábólintottam, de aztán eszembe jutott az exem. Kihúztam a kezemet az ujjai közül.
-Nem hagyom magam kétszer hülyére venni. -csúszott ki a számon halkan, majd elfordítottam a fejem.
A két kezébe fogta az arcomat és visszafordított, hogy a szemébe kelljen néznem.
-Oké. Értettem. -válaszolta egy hihetetlen lágy mosollyal, ami azt súgta, hogy érti mire célzok.
Mikor lágyan megcsókolt, mintha én lennék a legfontosabb ember az életében, lefagytam. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de mire észbekaptam megfogta a kezem és kivezetett a tárgyalóból. Nem tudtam hova visz, de gondoltam még ki akarja használni az utolsó pillanatainkat együtt. Az ujjainkat összefonva sétáltunk a folyosón a lift irányába.

Én még mindig kisebb sokkban voltam a korábbi érzelmektől, amikor mögöttünk egy mély, férfi hang szólította Glennt.
-Ez az apám. -mondta halkan, majd elengedte a kezemet- Várj meg itt! Akarok mesélni valamit. -folytatta lelkesen, majd elkocogott a sármos idősödő férfi irányába.
-A gének... -suttogtam magamnak, egy kacajt elengedve.

Ahogy Glenn eltűnt az irodába, egyedül maradtam a gondolataimmal.
"Na most mi legyen?"
Rögtön tudtam mit kell tennem és elindultam a lift felé. Megnyomtam a földszint gombot és kivettem a táskámból a telefonomat. A lift ajtaja kinyílt, én beléptem és még utoljára odafordultam az iroda ajtaja felé. Megnyitottam az akkorra csakis Glennre emlékeztető alkalmazást és gépelni kezdtem, ahogy a lift elindult lefelé.

J.O.: Sajnálom. 💔

"Kijelentkezés... Biztosan törlöd az alkalmazást?"
A saját mobilom kérdésére egy homlok ráncolással feleltem, majd az ajkamra harapva megnyomtam az "igen" opciót.