Egyéjszakás Szerelem

Ready, Set...

-Aaah, ki csenget kora reggel? -morogtam összeszorított szemekkel.
A fejem majd szétszakadt, ahogy kikeltem az ágyból.
-Soha többet nem iszom. -jegyeztem meg magamnak, miközben az ajtóhoz siettem, hogy megnézzem ki nyomkodja ilyen lelkesen a csengőt.
Amikor ajtót nyitottam, kicsit meglepődtem barátnőm, Tia aggódó és egyben ideges arcán.
-Te mi keresel itt kora reggel? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Kora reggel?! Jen, az isten szerelmére mi van veled? 20 perce kellett volna találkoznunk az állomáson.

Hirtelen pánikba estem és elkezdtem keresni a telefonomat, hogy megnézzem mennyi is az idő és hogy miért nem szólt az ébresztőm. Az ágy mellett leesve megtaláltam végül a teljesen lemerült mobilt.
-Oh. Hát ezért nem szólt az ébresztőm... -motyogtam.
-Van nálam powerbank, szóval szedd össze magad és siessünk a buszhoz. -tapsolt barátnőm, amitől úgy éreztem szétrobban a fejem- Van 20 perced elkészülni. Így csak az első óráról késünk.
-20 perc? 10 perc is elég! -vágtam rá büszkén.
-Drágám, tudod hogy nagyon szeretlek, de néztél te ma tükörbe? Este a sminkedet nem teljesen mostad le, ez tuti. A hajad szénaboglya és a szemed alatti karikáidról ne is beszéljünk.
-Basszus! -válaszoltam- Sietek! -szóltam vissza már a fürdőszoba ajtajából.

Miután sikerült prezentálhatóvá változtatnom magam és kisebb futással ugyan, de elcsíptük a buszt, elkezdődött egy rendkívül hosszúnak tűnő nap. Délután, mikor hazaértem bedobtam magam egy pillanatra az ágyba, csak hogy kifújjam magam, majd felébredtem 2 órával később.
"Bealudtam? Oh basszus, mint egy mosott szar, úgy érzem magam, de legalább nem fáj már a fejem."

Ahogy dörzsöltem a szemem, a mobilom kijelzőjén megjelenő rengeteg értesítőre lettem figyelmes. Megnyitottam egyet, majd sokkolt a felismerés.
-MeChat?! Én hülye. Mit csináltam tegnap?!

Ahogy töröltem az üzeneteket és unmatcheltem a fiúkat, az egyik delikvens megfogta a szemem.
"Ó basszus, tudom hogy ez nem a legokosabb döntés, de ha már tegnap elhatároztam csak ki kellene használni ezt lehetőséget. És ő elég helyes... Kit hülyítek? Baszott jól néz ki!"

Teljes bizonytalansággal és szinte remegő kézzel nyitottam meg ennek a bizonyos G.H.-nak az üzenetét.

G.H.: Hello. Nem gondoltam, hogy rögtön matchelek egy ilyen szexi boszival, ahogy belépek első alkalommal.

G.H.: Ez biztos a sors. 😉

"Ja persze... vajon hanyadik vagyok a sorban akinek ezt írod? Mindegy, kit érdekel, nekem csak egy éjszakára kell. Ne agyald túl, Jen!"

J.O.: Micsoda véletlen! Én is csak tegnap töltöttem le az appot. Lehet hogy ez tényleg a sors?

J.O.: Ilyen jóképű sráccal matchelni az első körben.

G.H.: Hm, látom jó az ízlésed. Mit szólnál egy talihoz?

G.H.: Már ha bírod az extrémebb srácokat és tudod tartani velem a lépést, persze. 😘

"Ahaha. Látom beképzelt vagy. Remek. Na gyere csak zúzzuk meg azt az egót egy kicsit."
Mindig is volt egy kicsit keményebb énem, csak annyira meg akartam felelni mindenki elvárásának, hogy elnyomtam ezt, így szinte mindenki csak a cuki, kedves és segítőkész Jen-t ismerte, a vagányabb, nagyszájúbb oldalamat nem.

Kinyújtóztam és megropogtattam a nyakam. Egy vigyor ült az arcomra, majd elkezdtem pötyögni.

J.O.: Ne aggódj miattam, Nyuszifül! Én inkább attól tartok, hogy te nem bírod majd az iramot. 😏