Egyéjszakás Szerelem

Váratlan fordulat

Kezemet fogva bevezetett egy elkülönített szobába. Ez a helyiség a közelében sem volt annak, amit a másik helyen láttam. Ez valódi kis ivósarok volt, mindenféle "játékszer" vagy ágy nélkül.
-Mojito, ugye? -kérdezte, amire csak bólintottam- Oké. Máris jövök.
Behúzódtam az egyik sarokba, míg Glenn kiment az italainkkért.
-Innen nincs menekvés. -jegyeztem meg magamnak, ahogy körbenéztem.
Se ablak, se másik kijárat nem volt.

Az egész szoba nem volt túl nagy, 3 oldalán végig a bőrrel borított padok és középen egy nagy asztal helyezkedett el. 9-10 fős társaságnak ideális. A kint szóló zene viszonylag halkan, de behallatszott. Kicsit összerezzentem, ahogy Glenn hirtelen benyitott. Csendben leült és letette elém a koktélomat, maga elé pedig az elegáns pohárban felszolgált whiskeyt, sok jéggel. Kezembe fogtam a poharat, de csak hogy valami mással foglalkozzak, ne a kínos hangulattal és egy darabig így ültünk csendben, az italunkat bámulva.

Mikor már nem bírtam tovább halk koppanással leraktam a poharam, amire Glenn odafordult.
-Figyelj... sajnálom, hogy szó nélkül otthagytalak a legutóbb, de nem láttam már megoldást és tartottam tőle, hogy ha nem teszem, bezársz valahova, ahonnan sosem jutok ki. -nevettem kínosan.

"Oké, csak bámul, semmi arcrezzenés. A szar poén nem jött be. B terv..."

-Tényleg sajnálom. Borzasztó bűntudatom van azóta is. -sóhajtottam, majd lesütöttem a szemem- És köszönöm, hogy kisegítettél ma az idióta exemmel.
-Aha. Szóval ex volt a csávó. -szólalt fel hirtelen, amitől összerezzentem és felnéztem.
-Igen. Egy héttel az első találkozásunk előtt szakítottunk.
-Őt is otthagytad szónélkül. -kérdezte szarkazmustól csöpögő hangsúllyal- Vagyis nem teljesen, mert én még megkaptam az üzenetet a törölt fiókodtól.
Nem válaszoltam a csípős megjegyzésére, de úgy éreztem szíven szúrtak a szavai. Igyekeztem nem mutatni, hogy rosszul esett, ezért inkább csak folytattam.
-Nem. 7 évet voltunk együtt és rajtakaptam, hogy agyba-főbe csalt...

Elmeséltem neki, hogy hogy jöttem rá, meg hogy ez volt az egyetlen oka az egyéjszakás kalandunknak, mert amúgy sosem vetemedtem volna ilyenre, de aztán ugye végül az sem úgy alakult, ahogy én azt terveztem.

Ő csendben hallgatta a történetemet, végig a szemembe nézve, amitől az elején kicsit ideges voltam, de ez az érzés hamar megszűnt. Sosem beszélgettünk semmiről, hisz csak a szex volt a lényeg a "kapcsolatunkban", úgyhogy ez az egész újdonság volt, teljesen felöltözve, csak ülni egymás mellett és beszélgetni.

Meg kellett hagyni, Glenn remek hallgatóság volt. Miután befejeztem a kis sztorimat, egy percig nem szólt egyikünk sem semmit. Én belekortyoltam isteni koktélba, ő pedig figyelt engem intenzív vizsgálódással. Ötletem sem volt, hogy mi játszódhatott a fejében.

Mikor megszólalt nem voltam biztos, hogy magának vagy nekem beszél-e.
-Szóval ez a faszkalap az oka, hogy nem adsz nekem esélyt... -suttogta.
A frusztráció és az egész helyzet túl sok volt. A 3 hónap alatt visszatartott könnyek elkezdtek lefolyni az arcomon. Amint Glenn észrevette, hirtelen odébbcsúszott és közel húzott magához és oldalról átölelt.
-Sajnálom. Kérlek ne sírj! -kérlelt pánikolva- Ha ennyire akarod, eltűnök az életedből.
A hangja annyira szomorú volt, hogy beleszakadt a szívem.
-Nem értesz semmit, te hülye. -mondtam hüppögve és magamhoz szorítottam a karjait, amikkel ölelt.

Egy darabig még így maradtunk. Csendben öleltük egymást majd amikor már kellően megnyugodtam, lazítottam a szorításomon. Ekkor adott egy puszit a fejem tetejére és elengedett. Erős érzelmeket láttam az aggódó tekintetében, amik már nem íjesztettek meg, hanem inkább elolvadtam tőlük, mint hóember a napon. Hirtelen eszembe jutott, hogy a sminkem valószínűleg borzasztó állapotban van, így eltakartam a két tenyeremmel az arcomat.
-Uh, borzasztóan nézhetek ki... mint egy panda. -motyogtam a kezeimbe.
Finoman megfogta a két kezem és elhúzta az arcom elől.
-Ne hülyéskedj! Gyönyörű vagy. -mondta mély hangon, kedves mosollyal.
-Ne mondj ilyeneket, mert megint sírni fogok. -válaszoltam nevetve, a szememet törölve.
Nevetett ő is és még egyszer magához ölelt, majd odahúzta az italát leült mellém. Átkarolta a vállamat és én nekidőltem a vállának.

Beszélgettünk még egy órát, ahol kiderült hogy a legutóbbi találkánk előtt vette pont meg ezt a szórakozóhelyet és ezt akarta megosztani velem, mikor otthagytam. Később felajánlotta, hogy hazavisz, amit én örömmel elfogadtam, mert az állapotom nem lett volna megfelelő arra, hogy nyilvánosan megjelenjek. Mielőtt kimentem volna, gyorsan elkaptam Scarlettet és megkértem adja körbe, hogy én lelépek.

Esteban (és Glenn) most először látták merre élek, de ekkor már nem érdekelt túlzottan. Mikor lehúzódtunk, az elején nagy gonosz farkasnak tűnő teddy mackó megfogta a kezem és komoly arccal nézett rám.
-Hogy döntöttél? Foglak még látni? -kérdezte.
A szeme könyörgő volt, egy csipetnyi reménnyel és ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani neki.
-Add a telefonodat. -válaszoltam és kitartottam a tenyeremet.
Nem biztos, hogy értette mi folyik ott, de engedelmeskedett. Beléptem a Facebookjába és bejelöltem magamat. Aztán beírtam a telefonszámomat is és névnek azt adtam meg, hogy "#1". Glenn vigyorgott fültől fülig, majd mikor visszaadtam a mobilját, szorosan megölelt.
-Köszönöm. -szorított magához- És csak hogy tudd, nem az elsőszámú, hanem az egyetlen. -suttogta a fülembe, amitől a szívem repesett.

Miután véget ért az ölelésünk, az egyik kezemet az arcára tettem és az ajkaimat az övéhez nyomtam. Csak egy hosszabb puszi, semmi nyelvjáték, mégis intimebb volt, mint az összes addigi csókunk együttvéve.

-További szép estét az uraknak! -mondtam, miközben megragadtam a táskámat.
Glenn elkapta a kezem és visszahúzott egy gyors, de annál szenvedélyesebb nyelves csókra.
-Így jobb! -mondta halkan, míg mosolygott rám egy centiről.
Egymásra mosolyogtunk még egyszer, majd kinyitottam az ajtót.
-Kössz a fuvart, Esteban! -kacsintottam a sofőrre, majd becsuktam az ajtót magam mögött.
-Hé! -kiáltott utánam Glenn, a zárt ajtón keresztül, de én csak vigyorogtam diadalittasan, ahogy felsétáltam az ajtómhoz.

3 perccel később még mindig az ajtóban álltam, mert nem tudtam bejutni a lakásomba.
"Hova tettem azt a rohadt kulcsot. Ha nem találom meg, akkor hívhatom Tiát a pótkulcsért."
Egyre idegesebben túrtam a táskámat, miközben azon gondolkodtam, hogy tudnám minél hamarabb Tiától elkérni a pótkulcsot, amit neki adtam, hogy ha bármi történne, bejusson a házba. Lépéseket hallottam magam mögött.
-Jó estét! -mondtam a táskámba motyogva.
Gondoltam egy szomszéd ért haza, így fel sem néztem a táskámtól, csak köszöntem.

-Szép estéd volt? -érkezett egy jég hideg hang a hátam mögül.
Lefagytam egy pillanatra, majd nagyot nyeltem.
-Mit keresel itt, Dan? -kérdeztem enyhén remegő hanggal, ahogy emlékeztem a néhány órával azelőtt történtekre.
Teljes testtel a hang irányába fordultam, de ekkorra már közelebb állt, mint az imént a hangjából gondoltam. Kicsit túl közel.

Ösztönösen hátraléptem, de a hátam az ajtónak ütközött. Ő ezt kihasználva az egyik kezét a fejem mellé az ajtóra tette és felémhajolt. Dan nem volt olyan magas, mint Glenn, de ebben a szituációban én hihetetlen aprónak éreztem magam, őt pedig íjesztően hatalmasnak láttam és az sem segített, hogy sosem láttam ilyen idegesnek a 7 közös évünk alatt.
-Jót szórakoztál ma a lovaggal, aki megmentett? Sosem gondoltam, hogy ilyen könnyű vagy. -majd ahogy ezt végigmondta egy hátborzongató vigyor kerekedett az arcán- Mi lenne, ha velem is szórakoznál egy kicsit? A régi idők emlékére. Ahogy elnézem a sminkedet, egy mélytorok már volt, mit számít egy második? -simította végig az arcomat.

Éreztem, ahogy az utolsó idegeim is pattanásig feszültek és egy elegáns mozdulattal beleállítottam a tűsarkamat a lábfejébe teljes erőmből.  Hangosat ordított fájdalmában és hátralépett, amit kihasználva gyorsan lekaptam a cipőimet.
"Ha közelebb jön, védekezni is tudok ezekkel a sarkakkal és nélkülük gyorsabban el tudok futni, ha minden kötél szakad, még ha nevetségesnek is tűnök most."

Harci pozícióba álltam és elszánt arccal néztem az exem felé, amikor hirtelen hallottam, ahogy valaki közeledik.